21 hozzászólás ehhez “ÖNKÉNyURALMI-JELKÉPEK-1”

  • nandi írta:

    Aki meg tudja különböztetni árpád zászlaját a nyilas zászlótól
    https://www.youtube.com/watch?v=mp4OPsBe-yg&feature=em-upload_owner

  • nandi írta:

    >>Kornis még a kilencvenes években ezt üvöltötte nekem a telefonba: „Vedd tudomásul, hogy él ebben az országban néhány tucat értelmiségi, akikkel szemben nem lehet politikát csinálni. És ha nem úgy foglalsz állást a népi–urbánus vitában, ahogy mi, akkor náci leszel!”<<
    Bayer Zsolt: Ott ül a bakon a hazai baloldal, és odacsördít

    „Ott ül a bakon a hazai baloldal meg a liberálisok, azaz Fodor Gábor, és odacsördítenek. Odacsördít Olga, mert Schiffernek más a véleménye emlékműügyben, mint neki. Kornis még a kilencvenes években ezt üvöltötte nekem a telefonba: „Vedd tudomásul, hogy él ebben az országban néhány tucat értelmiségi, akikkel szemben nem lehet politikát csinálni. És ha nem úgy foglalsz állást a népi–urbánus vitában, ahogy mi, akkor náci leszel!” E kornisi szentencia élő példája, megvalósulása Olga.

    Odacsördít Tibor, Attila, Feri és Gordon is.

    Azt ismerik, amikor új román rendőr kerül a székely faluba? Rendes gyerek, és ha már ő az egyetlen román, hát elkezd magyarul tanulni. Aztán egyik nap megkérdi Mózsi bácsit, segítsen már neki megérteni, mi a különbség a baj meg a tragédia között? – No figyeljen, elmagyarázom.

    Ha én gyüvök le a Hargitáról, és elvétem a kanyart, aztán beborulok a szekérrel az árokba, az ügye baj, de nem tragédia. Na most, ha holnap mondjuk magik a kollégáival ugyanazon az úton elvétik a kanyart, bebucskáznak az árokba, és nyakukat szegik, hát az a tragédia. Viszont egyáltalán nem baj…

    Ott ül a bakon az összes. Jön a kanyar megint. Odacsördítettek. Tudja fene, mi legyen. Baj-e vagy tragédia?”

  • nandi írta:

    >>Ha én gyüvök le a Hargitáról, és elvétem a kanyart, aztán beborulok a szekérrel az árokba, az ügye baj, de nem tragédia. Na most, ha holnap mondjuk magik a kollégáival ugyanazon az úton elvétik a kanyart, bebucskáznak az árokba, és nyakukat szegik, hát az a tragédia. Viszont egyáltalán nem baj…<<
    Bayer Zsolt: Ott ül a bakon a hazai baloldal, és odacsördít

    „Ott ül a bakon a hazai baloldal meg a liberálisok, azaz Fodor Gábor, és odacsördítenek. Odacsördít Olga, mert Schiffernek más a véleménye emlékműügyben, mint neki. Kornis még a kilencvenes években ezt üvöltötte nekem a telefonba: „Vedd tudomásul, hogy él ebben az országban néhány tucat értelmiségi, akikkel szemben nem lehet politikát csinálni. És ha nem úgy foglalsz állást a népi–urbánus vitában, ahogy mi, akkor náci leszel!” E kornisi szentencia élő példája, megvalósulása Olga.

    Odacsördít Tibor, Attila, Feri és Gordon is.

    Azt ismerik, amikor új román rendőr kerül a székely faluba? Rendes gyerek, és ha már ő az egyetlen román, hát elkezd magyarul tanulni. Aztán egyik nap megkérdi Mózsi bácsit, segítsen már neki megérteni, mi a különbség a baj meg a tragédia között? – No figyeljen, elmagyarázom.

    Ha én gyüvök le a Hargitáról, és elvétem a kanyart, aztán beborulok a szekérrel az árokba, az ügye baj, de nem tragédia. Na most, ha holnap mondjuk magik a kollégáival ugyanazon az úton elvétik a kanyart, bebucskáznak az árokba, és nyakukat szegik, hát az a tragédia. Viszont egyáltalán nem baj…

    Ott ül a bakon az összes. Jön a kanyar megint. Odacsördítettek. Tudja fene, mi legyen. Baj-e vagy tragédia?”

  • nandi írta:

    AKI A MAGYAR NÉP KOLLEKTÍV BŰNÖSSÉGÉT ISMÉTELGETI, EGYBEN AZT MONDJA, HOGY RÁKOSI TERRORRENDSZERE ZSARNOKIBB VOLT SZÁLASIÉNÁL

    2014-02-20

    Remélem, ezt a jegyzetet ugyanolyan higgadtsággal olvassák, mint ahogyan írtam.
    Mielőtt tovább mennék, le kívánom szögezni: igyekeztem magam a szakma legjobb kívánalmaihoz tartani.
    Az egyik ilyen kívánalom a távolságtartó, logikus gondolatmenet. A másik az egyenlő mérce. Abban is, hogy ha – például – a hazai balliberális hangadók azt követelik, mindenkit úgy azonosítsanak, ahogyan azt saját maga teszi, ennek a mércének is egyformán kell vonatkoznia mindenkire és nem úgy, mint az ő esetükben, akik minden saját maguk alkotta szabály alól is azonnal kibújnak, mihelyst az nekik kellemetlen.
    Elfogadva tehát az önazonosítás szentségének liberális követelményét, itt a „nemzeti szocialista” terminológiát használom a „náci” kifejezés helyett, amelyet a német nemzeti szocialisták balliberális berlini ellenfelei kezdtek használni 1924 táján Berlinben. Gúnynévként. A megvető gúny onnan származik, hogy a német Ignatz (Ignác) nevet az akkori balliberális értelmiség a taplóféle emberekre használta gúnyolódva, és „becézték” őket „Náci”-nak. Az e gúnynévvel illetett párt hivatalos neve Német Nemzeti Szocialista Munkáspárt volt. Az, hogy ez némileg rímel a Magyar Szocialista Munkáspártra, amely Mesterházy Attila pártelnök MSZP-jének jogelődje, nem az én hibám.
    A terminológiai tisztázás után nézzük, mit jelentett ki Lázár János államtitkár február 6-án. Mely kijelentéssel mélyen nem értek egyet: „Németország felelőssége elvitathatatlan, ugyanakkor a németek által elkövetett bűnök nem mentesítenek a saját magunk, vagyis az aktív és passzív magyarok bűneinek felelőssége alól”.
    A jobboldali szavazók által megszavazott kormány államtitkára tehát megismétli a magyarok kollektív bűnösségét, hiszen az „aktív és passzív magyarok” = magyarok. Akik bűnösek.
    Mielőtt rátérnék ennek a mondatnak kissé „makroszintűbb” értelmezésére a totalitáriánus rendszereken belüli térben, röviden kitérek arra, hogy volt-e fordulat a német nemzeti szocialista hadsereg bevonulásával Magyarországra, mivel most erről oly heves és a szürrealitástól egyáltalában nem mentes vita folyik.
    Következzék egy idézet egy olyan világhírű magyar írótól, akit mindkét oldal nemcsak elismer, de bizonyos mértékben versenyez azért, hogy „kié legyen”. Ha élne és megkérdeznék, nem lenne kétség, ő kit választana. Márai Sándorról van szó, aki a német hadsereg bevonulását hazánk területére mérföldkőnek tekintette emígy emlékezve rá: „Egy hetilapban, melynek címlapján általában lógó nyelvvel fityegnek a felakasztott háborús bűnösök, melynek szerkesztője, zsidó létére, mint politikai riporter lihegve szolgálta végig a fasiszta rendszereket, s amely az utolsó hónapokban eredménytelenül ostromolt kéziratért: egy alember megtámad, mert én is a huszonegy író és művész között vagyok, akik svájci meghívást kaptak. A cikkíró nem tud mást mondani, csak azt, hogy nincs jogom a meghívottakkal utazni, mert nem szenvedtem eleget, békésen éltem és ’tollam villogtattam’, amíg ők, mások, az üldözöttek, munkatáborokban és haláltáborokban sínylődtek. Ez a vád hazug és aljas: egyetlen sort sem írtam le a pillanattól, mikor a németek megszállták Magyarországot; minden lappal, kiadómmal is megszakítottam minden kapcsolatot; megtiltottam, hogy a fasiszta könyvnapra könyvem jelenjék meg; egyetlen betűt nem adtam közzé, a pillanattól, mikor a zsidó írók kezéből is kiütötték a tollat, s általában, baloldaliak kezéből; s ez a pillanat 1944. március 19 volt. Mert addig a zsidó és baloldali írók könyvei is megjelenhettek, – ha nem voltak politikailag tilos tartalmúak e könyvek, – a zsidó írók és hírlapírók is dolgozhattak a szerkesztőségekben, s dolgoztak is, akkor is, amikor én már régen nem dolgoztam, mert utáltam a németek által ellenőrzött újságírást…Ez a nyávogás hamis és rosszhiszemű; de ez ma a közszellem; akit nem sütöttek meg Auschwitzban, annak nincs joga élni, utazni, nincs joga semmihez; ezek helyeslik a Bé-listát, mert ’a zsidókkal is ugyanez’ történt, s ha megmondod nekik, hogy amit a zsidókkal csináltak, aljasság volt, de aljasságot nem lehet igazságtalansággal kiegyenlíteni, akkor reakciós vagy; ezek árulják meggyilkolt rokonaik és családtagjaik mártíriumát állásért, sápért és koncért; s az egész ország kezd nagyon fáradt lenni ettől a hangtól és magatartástól.
    Nincs már kedvem ahhoz a svájci úthoz; … nincs kedvem semmiféle közösködéshez, nincs kedvem beülni ugyanabba a kupéba ezekkel az emberekkel. Utazzanak és viruljanak. S ha mégis elmegyek, az már csak demonstráció lesz, nem utazás.” (Mária Sándor: Ami a naplóból kimaradt, 1945-46, pp. 320-321. Vörösváry Publishing Co. Ltd. Toronto, Kanada, 1993.)
    Ennyit tehát arról, hogy a német megszállás jelentett-e egyeseknek cezúrát. A fentiek alátámasztják azt a feltételezést, hogy Márai Sándornak sem lenne kifogása egy német megszállási emlékmű ellen azon a Szabadság-téren, amelyen hazánk szovjet megszállói és szolgai rezsimje egy ötágú aranycsillaggal megkoronázott obeliszket állított és amely még ma is ott hirdeti e megszállás borzalmas tényét.
    Most pedig visszatérek ahhoz, hogy mit jelent, amikor a magyarok kollektív bűnösségét emlegetik a német megszállás jelentette cezúra utáni időszaktól egészen a szovjet megszállásig.
    Tudjuk, hányan mentették a nemzeti szocialista rendszer magyarországi célpontjait. Nincs olyan nap, hogy erről akár többször ne lenne szó, mint tegnap este a Kossuth rádión, amelyet téli időben középhullámon olykor még Brüsszelben kocsiban is lehet hallgatni, ha nincs közelben villamosvezetők vagy egyéb zavarforrás.
    Őket ki is tüntetik, a „Világ igazainak” nevezve.
    Vagyis a német megszállás idején az embereknek volt bátorságuk embertársaikat menteni. Akik ezt nem tették, a megszállók „passzív segítőinek” nevezik. Akik pedig segítettek a megszállóknak és a megszállók által létrehozott Szálasi-kormány hatóságainak, azokat aktív segítőknek.
    Egy olyan rendszerben tehát, amelyet totális zsarnokságnak neveznek.
    Az utána következő totalitariánus rendszerben, amelyet szovjet szuronyok ültettek a nyakunkba, a megfélemlítés és a terror akkora volt, hogy senki nem mert segíteni a rendszer célpontjain és potenciális áldozatain. Ha valaki ezzel nem ért egyet, tegye fel a kérdést, hogy eddig erről miért nem tudtunk, azaz őket miért nem emlegetik, tüntetik ki, kapnak netán nyugdíj kiegészítést?
    A szovjet rémuralom 700 000 magyar ember deportálásával kezdődött. Őket a Gulág szigetvilágba vitték. A két szocialista diktatúra abban is hasonló volt, hogy e táborokat munkatáborokként jellemezték. Auschwitz bejárata fölött „A munka szabaddá tesz” felirat állt; a szovjetek munkatáborokként emlegették azokat a táborokat, amelyeket csak kis eséllyel lehetett túlélni.
    Az 1944-ben újjáalakult Magyar Kommunista Párt – az MSZMP és az MSZP jogelődje – már az ország szovjet megszállásával egy időben hozta létre az államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályát, amely egy 1946 októberi rendelettel a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVO) nevet kapta.
    A Rákosi Mátyás és Gerő Ernő fémjelezte terror-rendszer 1956 nyaráig tartott.
    Hogy a magyar nép hány százalékát érintette az állami terror, arra érdekes választ adott egy tegnap esti brüsszeli vitán Ötvös István történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető docense. Ő 30 százalékra becsülte az érintetteket.
    A terror tehát majdnem minden családot érintett és az élet teljességét áthatotta. Senki nem tudhatta, hogy mikor csap le rá, ugyanis az nem faji, vallási, szexuális szokásuk szerinti csoportokat érintett mint ilyen csoportok. Bárki áldozata lehetett a terrornak és a megfélemlítésre ennél – az áldozattá válás bizonytalanságánál – még nem találtak ki hatékonyabb módszert.
    Így talán érthető, hogy amikor a Bauer- és Pető apukák által működtetett terrorgépezet daraboncai embereket hurcoltak el az Andrássy út 60-ba, netán egyenesen a rádiós Váradi Júlia apja által tervezett Jászai Mari téri Fehér Ház pincéjében lévő emberdarálóhoz, senki nem mert embertársai segítségére sietni.
    Most pedig ismét vissza a német megszállás alatti embermentéshez. Közfelfogás, hogy az akkori embermentőkre felnézünk. Kérdés azonban, hogy helyesen tesszük-e ezt. Az akkori rendszer totális zsarnokság volt, ahol rettenetes megtorlás érhette a megmentőket és rejtegetőket. Így alappal jelenthetjük ki, hogy felelőtlenség embert menteni valakinek, amikor a mentés halálos veszélyt jelent a megmentő és családja számára. Ha valaki úgy menti embertársait, hogy közben akár kapuján is elolvashatja, a zsidómentők „felkoncoltatnak” hirdetményt, az felelőtlen.
    Ez a felelőtlenség a Rákosi-Gerő rendszerben nem volt jelen. Ott akkora terror volt, hogy az emberi szolidaritás tudtunkkal nem létezett abban az értelemben, hogy bárki menteni merte volna kiszemelt honfitársát.
    De eddig senki – beleértve Mesterházy Attilát és MSZP-s elődjeit – nem kértek bocsánatot a Rákosi-Gerő-féle terror-rendszerben az azt aktívan és passzívan segítők miatt. Holott azok szerint, akik a magyarokat bűnösnek mondják a német megszállás alatti magatartásuk okán, még inkább bocsánatot kellene kérniük egy olyan rendszer létrehozásáért, amelyben még menteni sem mertek.
    A magyar népet viszont nem szabad elítélni sem az egyik, sem a másik totális rendszerben mutatott magatartása miatt, mert az a magyar nép ismételt kollektív bűnösségének kimondása. Hagyjuk ezt az azt naponta ismétlőkre vagy az uniós tagország Szlovákiára, ahol még ma is érvényben vannak a kollektív bűnösséget rögzítő Benes-dekrétumok. Vagy mégse hagyjuk? Én – sokan másokkal együtt – az utóbbit választanám. Sőt: annyiszor vegyük fel a harcot ellene, ahányszor e kollektív bűnössé nyilvánítás elhangzik. Akkor még inkább, ha ez jobboldali politikusok szájából hangzik el.

    Lovas István

  • nandi írta:

    Schmidt Mária: http://www.terrorhaza.hu/
    A kommunisták álma egy új világ volt. Olyan világot álmodtak, amelyet kizárólag az anyag törvényei irányítanak, ahol a szellem szolga, a hit pedig elhal. Olyan világot, amelyben az ember – a marxi és lenini direktívákat követve – a természetet maga alá gyűri, és új mederbe tereli a történelmet. A kommunisták álmában a nemzetek feloldódtak, a városok falanszterré változtak, a falvak eltűntek és a folyók iránya is megfordult.

    Akit az Isten meg akar büntetni, annak teljesíti minden álmát. A kommunisták – mindannyiunk örömére – egyszerűen belepusztultak álmaikba.

  • nandi írta:

    József Attila: VILÁGOSÍTSD FÖL

    Világosítsd föl gyermeked:
    a haramiák emberek;
    a boszorkák – kofák, kasok.
    (Csahos kutyák nem farkasok!)
    Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,
    de mind-mind pénzre vált reményt;
    ki szenet árul, ki szerelmet,
    ki pedig ilyen költeményt.

    És vígasztald meg, ha vigasz
    a gyermeknek, hogy így igaz.
    Talán dünnyögj egy új mesét,
    fasiszta kommunizmusét –
    mivelhogy rend kell a világba,
    a rend pedig arravaló,
    hogy ne legyen a gyerek hiába
    s ne legyen szabad, ami jó.

    S ha száját tátja a gyerek
    és fölnéz rád, vagy pityereg –
    ne dőlj be néki, el ne hidd,
    hogy elkábítják elveid!
    Nézz a furfangos csecsemőre:
    bömböl, hogy szánassa magát,
    de míg mosolyog az emlőre,
    növeszti körmét és fogát.

  • nandi írta:

    Lovas István

    EGY ELMARADT SZÜLETÉSNAPI KÖSZÖNTŐ MARGÓJÁRA

    “Bush elnök Afganisztán megszállása és bombázása megindításakor azt mondta: »Békés nemzet vagyunk«. Hogyne: a disznók lovak. A lányok fiúk. A háború béke.”
    (Arundhati Roy, az antiglobalizmus egyik vezető alakja)

    „A nép nem okvetlenül buta, de ha butítók butítják, akkor valami eredményt csak elérnek.”
    (Konrád György 80-ik születésnapja alkalmából Váradi Júliának adta ezt a népet lenéző választ a Klubrádióban)

    Lovas István

    Támadta a magyar jobboldalt a hazai balliberális sajtó, mert Áder János államelnök nem küldött az írónak köszöntőt 80. születésnapjára. Arról az íróról van szó, aki az SZDSZ társalapítója volt. S atyja volt a Demokratikus Chartának is, amely Antall József néhai miniszterelnök idején alakult, amikor „iszonyatos viharfelhők gyülekeztek” a magyar égen, miképpen halála után Boross Péter miniszterelnöksége alatt.
    Hogy azok milyen idők voltak, azt az osztrák szociáldemokraták folyóiratából, a Zukunft (Jövő) 1994. februári számából is megtudhatjuk. Mintha ma olvasnánk: „Magyarországon ma arról folyik a diskurzus, vajon a jelenlegi kormánykoalíció előkészíthet-e puccsot. Erre már elő is készültek. 1993 végén törvényt fogadtak el, amely a kormánynak lehetőséget nyújt arra, hogy az államelnök megkérdezése nélkül szükségállapottal kormányozzon. Néhány, véletlenül az országba tévedt idegen repülőgép már alkalmas ürügyként szolgálhat”, írja Karl Pfeifer, az osztrák izraelita kultuszközösség, a Die Gemeinde lapjának akkori szerkesztője.
    Konrád György a végveszélyben – akár csak most –, elemében volt, természetesen annak elhárítása érdekében. Adam LeBor (ma a brit Economist budapesti tudósítója) idézte Lazarovits Ernőt, „a nyolcvanezernél több magyarországi zsidó nemzetközi kapcsolatáért felelős igazgatóját”: „Öregjeink szenvedtek a holocaust idején, amikor 600 000 zsidót megöltek. Félnek. Ugyanúgy kezdődik: horogkeresztet rajzolnak a falakra és a zsidók meggyilkolásával ér majd véget. Ezért aggódom.”
    Még szerencse, hogy puccs helyett választásra került sor. A végveszély előtti harmadik másodpercben tehát az SZDSZ hosszú koalícióra állt össze az MSZMP-jogutód MSZP-vel. E boldog koalíció alatt történt, hogy az emberi és polgári jogokért már több dézsányi krokodilkönnyet hullató Konrád némán végignézte, hogy 2006 őszén az ex-KISZ-vezér Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kormánya idején diáklányt, perui turistát és békés jezsuita atyát, valamint ellenzéki képviselőt vertek a rendőrök (hahaha, a Mártíriusz!, kacagott a kórházba vitt Révész Máriuszon az SZDSZ országgyűlési képviselője és korábbi elnöke, Kuncze Gábor ex-belügyi vezér). Konrád, az emberiség javáért szakmányban vérző szívű humanista („gumányiszt” – mondtuk az ilyenekről gúnyosan a Kádár-korban) akkor is hallgatott, amikor Demszky Gábor, az SZDSZ-es polgármester még a mezőgazdasági gépeket (hogy a német nyelvű sajtó is értse: fasiszta traktorokat) is kitiltatta Budapest területéről.
    Konrád György a rá jellemző igazmondással és realitással a napokban egy német lapnak közép-ázsiai egyeduralomnak nevezte azt, amit nálunk átél. Amiben csak az a meglepő, hogy eddig még csak meg sem főzték elevenen egy üstben, mint tették azt az ellenzékiekkel az emiatt 2004 óta szankciókkal sújtott Üzbegisztánban. És tényleg: míg Andidzsánban 2005-ben csak több száz tüntetőt lőttek halomra az üzbég hatóságok, miközben a Lendvay utcai pártszékház jogellenes elfoglalóit vaniliás süteménnyel kínálta Selmeczi Gabriella szóvivő. A pártszékház bejárati ajtaját szétverő ügynököket a külföldi sajtó természetesen békésen demonstráló antifasiszta fiatalatoknak állította be. Konrád a Kádár-rendszer nagy ellenzéki alakjának festi le magát. Az imént idézett közép-ázsiai hasonlatát is minden ellenőrzés és kétely nélkül közölte le a nyugati sajtó, amely gyáva volt ahhoz, hogy szembenézzen az egykori dokumentumokkal és a tényekkel, akár Konrád, akár Paul Lendvai esetében. Egy példa: Sándor Ernő évekkel ezelőtt interjúban mondta el, miként vezette lakására sógora, Konrád György a titkosrendőrséget, hogy megmutassa, hová rejtette Az értelmiség útja az osztályhatalom felé című, Szelényi Ivánnal írt könyve kéziratát. Az elrejtést maga Konrád kérte sógorától, akit ez az eset a Kádár-rendszerben valóban ellehetetlenített. Ellentétben Konráddal, aki világútlevéllel járhatta a globális útvesztőket.
    Konrádnak azonban nemcsak emlékei változnak saját magáról. Az általa agyondicsért németekkel ellentétben ő nem akarja feldolgozni múltját, nézeteit sem kívánja újragondolni. Szerinte „A zsidók… kitüntetett szerepet vállaltak a világ kommunikációs összekapcsolásában, a hírközlésben, a kereskedelemben, az intellektuális dialógusban, a Föld és a rajta élők világgá változtatásában… Ez az egyetlen világnép, és ebből fakad rendeltetése is… A zsidók nem lesznek utcaseprők, mert a sok évezred alatt felhalmozódott intellektuális tőke tovább öröklődik az utódokra. Az érzékenységet, az alkatot és valószínűleg intelligenciánk természetét is összeadjuk abban a génkoktélban, amik a gyerekeink. Hordozható örökség ez, és bárhol működtethető”. (Konrád György: A láthatatlan hang. Mozgó Világ, 1998. január, 121-122 old.) Máskor azt írta: „Ha a zsidók kollektívan vállalják a szenvedés elviselésének érdemét, akkor kollektíven kell vállalniuk a szenvedésokozás ódiumát is” (Komoróczy Géza: Egy magyar író, aki történetesen zsidó. Élet és Irodalom, 1997. december 19. A cikk szerzője Konrádnak A láthatatlan hang c. könyvét recenzálja.) Konrád, az előbbieken is túlmenve, önkéntes numerus clausust ajánlott a zsidóságnak: „Indokolt, hogy a zsidók ne tóduljanak be a politikai osztályba, és hogy a teljesítményük legyen minél inkább személyes. A zsidók gyakoroljanak némi rezervált önkorlátozást, ami olyan emberhez illik, aki tudomásul veszi, hogy az emberek többsége őt mint kisebbségit szemléli”. (Konrád György: Tartós várakozók. Szombat, 1995/3., 5. oldal.)
    A kérdés tehát nem az, hogy a köztársasági elnök miként nem köszöntötte Konrádot 80. születésnapján, hanem az, hogy miként köszönthetett volna egy rasszista nézeteket hangoztató írót? (Hogy azután Konrád följelentse őt a Die Zeitban?…)
    Konrádnak a mottóban idézett, a népet lesajnáló véleménye másképpen is érthető. Az ő és profi butító társai üzenetének vetése már kikelt: Magyarország visszataszító antiszemita, közép-ázsiai zsarnokság, míg választott miniszterelnöke optimális esetben Hitlerbe oltott Putyin, rosszabb esetben megfordítva. Mint azt a történelmi múltért vezeklő német közszolgálati médián nevelkedett minden gyerek is tudja. Különös, hogy a külföldi média mennyire nem tart egy 10 milliós lélekszámú ország rágalmazásától, de Konrádék állításainak ellenőrzésétől igen. Ők tudják, miért.

    (Magyar Nemzet, 2013-04-10)

  • nandi írta:

    A St. Louis 620 utasából, akik visszatértek a kontinentális Európába, 87-en tudtak emigrálni, mielőtt 1940. május 10-én Németország lerohanta Nyugat-Európát. A Belgiumban, Franciaországban és Hollandiában befogadott menekültek közül összesen 254-en haltak meg a holokauszt során. Legtöbbjük Auschwitzban és Sobiborban halt meg, a többiek különféle koncentrációs táborokban, menekülttáborokban vagy a nácik elől menekülve, rejtőzve haltak meg. A többi 365 utas túlélte a háborút.” http://hu.wikipedia.org/wiki/MS_St._Louis
    Czakó Gábor: “… A magyarok 1944 márc. 19-ig, ellentétben pl. az USA-val, befogadtak minden menekülőt, és e napig, amikor t. i. az országot Hitler megszállta, egyetlen zsidót, v. lengyelt v. fogolytáborból szökött szövetséges katonát vagy más üldözött személyt nem adtak ki a nemzeti szocialistáknak. Ugyanez év júliusában, amikor a magyar vezetés megtudta, hogy mi történik Auschwitzban – a szövetségesek természetesen ismerték a helyzetet! – a Kormányzó megtiltotta a deportálásokat. Erre jött ősszel a nyilas-puccs náci katonai erővel. Istennek és egy kicsit Horthynak is hála, hogy arányosan nálunk menekült meg a legtöbb zsidó embertársunk a II. Világháború viharából. A Nürnbergi Törvényszék kihallgatta, és semmilyen háborús bűnben nem találta vétkesnek Horthy Miklóst.
    Bizonyos fajgyűlölők ezt nem tudják megbocsátani a magyaroknak. …”

  • nandi írta:

    …a fasizmus sem szép eszme, de nem sok köze van a nácizmushoz. A fasizmus kissé romantikus, kispolgárság, kis tulajdon, kis üzlet, nagy szakszervezet, korporáció, érdekvédelem… De például egyáltalán nincsen benne fajelmélet. Szemben a nácizmussal, amelyben van, sőt az az alapja. Meg a szocializmus. Nemzetiszocializmus. Éppen ezért emlegetik helyette inkább a fasizmust, mert annyira kellemetlen lenne ezt a szocializmust magyarázgatni.
    http://mno.hu/velemeny/olvasotte-hitler-marxot-448684

  • nandi írta:

    …vajon van-e különbség aközött, hogy valakit faji alapon vagy osztályalapon taszítanak ki a társadalomból? Érdekli-e az áldozatot, hogy azért ölik meg, mert zsidó, vagy azért, mert kulák? Van-e valami alapvető különbség a nácizmus hatmillió zsidó áldozata és a kommunizmus százmillió áldozata között?
    http://mno.hu/velemeny/olvasotte-hitler-marxot-448684

  • nandi írta:

    Mácsai Pál: Dicsőséges nagyurak (Petőfi Sándor verse)
    http://www.youtube.com/watch?v=5UxjWISWslg&feature=share

  • nandi írta:

    A hatodik koporsó jó dráma. Csurka az analízisben éleslátó és remek, a konklúziója azonban téves. … ahelyett, hogy a gyűlöletkarmesterek és gyűlöletideológusok rágnák a számba, hogy mit gondoljak … amivel rajtuk kívül már mindenki torkig van. … mi, magyarok, olyan gyülevész horda voltunk (s nyilván vagyunk), amelynek még arról sincs fogalma, hogy honnan származunk, és nem tudjuk, kik vagyunk valójában. … Szegény Ungváry még nem tudja, igazat szólt, és be is fog törni a feje. http://www.magyarhirlap.hu/velemeny/gyulolkodok_.html
    Ungváry rámutat, hogy … „a nemzeti együttműködés kormánya egyébként elég kreatívnak mutatkozott a jogalkotás terén”, … http://hetivalasz.hu/itthon/a-tortenesz-abszurdnak-tartja-azt-a-megkozelitest-amely-szerint-magyarorszag-utolso-csatlos-bunos-nemzet-52854

  • nandi írta:

    ILLYÉS GYULA: A Nagy Kérdés

    – Pusztul a nép, – kezdtem.
    Hangom elakadt,
    – A magyarság…
    – Mit? magyarok?
    – hangzott. – Csönd,
    Te zsidógyűlölő!

    Pusztul a nép…
    – Hallgass! Ne beszélj itt másról.
    A kérdés Egy volt és lészen is:
    antiszemita vagy-é?

  • nandi írta:

    Álláspont

    Összesen harmincnégy év börtönt kapott összesen tizenegy cigány, amiért rasszista indíttatásból megverték egy autó utasait Miskolcon. A rasszista indíttatás magyarok ellen irányult. Ugyanis azt kiabálták az elkövetők, hogy „öljétek meg a magyarokat”, a veréshez pedig többek között egy olyan botot használtak, amelyre a következő feliratot véste egy átkozott kéz: „Halál a magyarokra”. (Csak emlékeztetőül jegyzem meg: az olaszliszkai állatok is azt ordították, miközben halálra verték gyermekei szeme láttára a magyar tanárembert, hogy „öld meg a magyart!” Lassan divat lesz ez bizonyos cigány körökben. Mint nem is olyan régen az amerikai négerek által alapított, „Fekete Párducok” nevű egyesület tagjai körében a fehérverés, fehérölés. Persze a párhuzam mégsem igazán helytálló, ugyanis a Fekete Párducok legalább tettek hasznos dolgokat is…)

    Miután a bíró kihirdette az ítéletet, a vádlottak szabadon távoztak, ugyanis előzetesben már letöltötték azt a fejenként nagyjából három évet, amely rájuk kiszabatott.

    Ennek ellenére a baloldali sajtó és az ismert és kevésbé ismert jogvédők azonnal feljajdultak és összerándultak, mint az osztriga, ha citromot cseppentenek rá.

    Legnagyobb fájdalmuk az, hogy a bíróság kimondta: rasszista erőszak történt.

    A Klubrádióban Pikó András kolléga hosszú beszélgetést folytatott a „hallatlan ügyről” egy általam eleddig nem ismert jogvédővel – ha nem haragszanak, nem kutatom elő a nevét, már csak azért sem, mert olyan mindegy. Pont olyan ő név nélkül, mint az összes többi névvel. Meg nem nevezett jogvédő kijelentette, nagyon megdöbbentő és ártalmas fejleménynek tartja, hogy a közösség tagja elleni erőszak tényállását a többségi magyarokra is alkalmazzák — szó szerint ezt mondta! —, mert ez eredetileg a kisebbségek tagjainak lett kitalálva, őket akarta a törvényalkotó megvédeni.

    Tehát: honi jogvédőink álláspontja szerint rasszista erőszakot nem lehet elkövetni a magyarok ellen. A „halál a magyarokra!”, „öld meg a magyart!” kitételek nem rasszista indíttatásúak, hanem… Itt megakadok, mert nincs tovább. Nincsen hanem, nincsen magyarázat. Csak a jogvédők vannak, az ostobaság sívó homokján, saját elviselhetetlenségük és tolerálhatatlanságuk óceánjának partjára vetetten. Ők maradtak, akik tevékenységükkel, létezésükkel és vérlázító mondataikkal, tetteikkel előkészítik a terepet valami rettenetnek. Valaminek, amitől minden normális és tisztességes ember fél, s amit megvet, elítél, de ami nem elkerülhető, ha ezek az emberek még egy darabig azt teszik, amit tesznek. Ami feltartóztathatatlanul közeleg, s minden nappal egy lépéssel közelebb jön, ha Korózs Lajos exállamtitkár és az MSZP elnökségi tagja Auschwitzhoz és Mengeléhez hasonlítja a kormány egészségügyi intézkedéseit. Aki ilyet mond, az egy gazember.

    Minden nappal közelebb jön a rettenet, amikor minden létező mártí­rium, bosszú és gyűlölet szemüvegén keresztül kap értelmet; amikor Gerő leantiszemitázza Romsicsot, mert Romsics leírja, hogy a népbiztosok döntő többsége zsidó volt; amikor napi rutinná válnak Elie Wiesel egykori szavai: „Minden zsidónak fenn kell tartania egy helyet a szívében, ahol gyűlölnie kell mindent, ami német.”. Önmagában is rettenetes kijelentés ez, de meg lehet magyarázni a második világháború borzalmaival.

    Illetve nem lehet megmagyarázni – csak úgy teszünk illedelmesen, mintha meg lehetne.

    De ahhoz már illedelmesnek és kötelezően „píszínek” sem muszáj lenni, hogy kijelentsük: csaknem hetven évvel a borzalmak után ez a gyűlölet – ami most már ellenünk, magyarok ellen irányul – egyszerűen anakronizmus. Egyszerre szánalmas és nevetséges, felháborító és elviselhetetlen. És nagyon félek, hogy ante portas állnak, akik nem csak ki fogják ezt mondani…

    A jogvédők másik fájdalma a harmincnégy évet kapott cigányok ügyében, hogy a bíróság nem vette figyelembe azt a tényt, amely szerint a cigányok féltek, és erre Tatárszentgyörgy után meg is volt minden okuk.

    Így van, uraim. S éppen így félnek, rettegnek észak-magyarországi, szabolcsi, somogyi falvainkban az öregek, a gyerekek, a betegek, a magatehetetlenek s mindenki, aki még ott maradt, s aki naponta van kitéve az adott közösségben immáron többségben lévő cigányok elviselhetetlen agressziójának. Annak, hogy nevezett közösségek nagy létszámú tagjaival egész egyszerűen nem lehet együtt élni, ugyanis nevezettek felmondták az együttélés szabályait, és nem viselkednek emberként.

    Ez a probléma. Ezt tessék megjegyezni.

    Bayer Zsolt

  • nandi írta:

    1956. október 29-ig a békés tüntetők ellen összesen 61 sortűzre került sor az országban. A több száz halott és sebesült között számos asszony és gyerek is volt, és az áldozatok zöme hátulról szenvedte el sebesüléseit.[3]
    http://hu.wikipedia.org/wiki/1956-os_forradalom

  • nandi írta:

    Diktatúrák működésmódját idéző eljárásnak tartja Günter Grass az izraeli belügyminisztérium ellene elrendelt beutazási tilalmát. http://www.flagmagazin.hu/akt/gunter_grass_ez_a_diktaturakat_idezi

  • nandi írta:

    Civil Akadémia ~ Bogár László: Válságok Örvényében
    http://www.youtube.com/watch?v=uEvNGRmAAIQ

  • nandi írta:

    Így gondozd a magyarodat
    (1991) Esterházy Péter

    – A magyar géniusznak két archetípusa van. A Bartók és a Puskás. A bartók sovány, a puskás kövér.
    – A magyarod élete lokális, szerelme globális. Mit akar ezekkel a magyarokkal? Was für ein magyar?
    – A csokorba kötött magyart szétbontjuk, és éles késsel ferdén visszavágjuk. Kivétel a fásszárúak, mert azokat törjük vagy kalapáccsal zúzzuk.
    – Nehogy megrohadjon a magyar. Az összement magyart a savó leöntése és Trianon után túrónak használhatjuk…
    – A magyar emlős. Egy magyar nem csinál nyarat.
    – A magyar a sötét, ahová Európa ugrik.
    – A magyar az új nincs. Az új semmi. Az árnyék.
    – Ki tartson magyart? Kezdő magyarbarát inkább kanmagyart tartson, ne szukát! Tanácsosabb fajtiszta magyart beszerezni, mint valami bizonytalan származású magyart.
    – Öreg magyart ne vegyünk! A magyart következetesen dicsérjük vagy dorgáljuk! Lágy, barátságos hang: jól van, jó magyar, illetve keményen, határozottan: pfuj, magyar, helyedre!
    – A sárgamagyar… a tágasság érzetét kelti. A narancsmagyar….mámoros. A vörösmagyar….meleg. A jómagyarember…. az már a járásáról megismerszik. Mint komor bikáé. Levegőt minden magyar igényel, de nem huzat formájában. A Kárpát-medence huzatos.
    – A magyar a tartós fogyasztási cikkek kategóriájába tartozik.
    – Olcsó magyarnak híg a leve!
    ______________________________________________________________________________________________
    Spiró György: Jönnek (1984)

    Jönnek a dúlt-keblü mélymagyarok megint,
    füzfapoéták, füzfarajongók, jönnek a szarból,
    csönd van. Senki se pisszen. Alantról
    kevéske hűlt költő csontujja int.
    Ó, ha gyilkolni szabadna újra,
    csámcsogva, hersegve szívnák a vért –
    miért is? ki tudja. Trianonért? –
    mered pár utcanév pici csontujja.
    Ez olyan klima: itt folyton beborul,
    ez rendben van, de szégyen, szégyen, szégyen,
    hogy mindenki kussol, hogy mindenki fél,
    és nekünk kell jönnünk, pár csenevésznek,
    hogy bebizonyitsuk:
    nemcsak a szemetek tudnak magyarul.
    ——————————————————————————–——————————————————————————–
    És egy harmadik: Székhelyi Józsefnek, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatójának a lemondását követeli a Fidesz városi szervezete. Székhelyi az SZDSZ küldöttgyűlésén Orbán Viktort “Tokaj hímvesszejének” nevezte, “aki szétcsepegteti nektárját az országban”.
    ——————————————————————————–——————————————————————————–
    TOVÁBBÁ: Simor: Nem helyes megmenteni a magyar devizahiteleseket

    A devizahiteleseket nem lenne helyes megmenteni, mert a magyaroknak végre meg kell tanulniuk, hogy nincs ingyen ebéd – egy, a WikiLeaks által kiszivárogtatott amerikai nagykövetségi távirat szerint ezt mondta a magyar jegybank elnöke az Egyesült Államok nagykövetének egy 2008 októberi magánbeszélgetésen. Simor András azzal érvelt April Foleynak: a devizahitelek visszafogására nincs hatékony eszköz, a magyaroknak pedig meg kell tanulniuk helyesen cselekedni, nem kényszerből, hanem csak azért, mert helyes. Az amerikai nagykövet levele alig egy nappal azután született, hogy a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Unió és a Világbank képviselői megállapodtak a Magyarországnak nyújtandó 20 milliárd eurós kölcsönről az államcsőd elkerüléséhez. (lm) hírTV
    ——————————————————————————–——————————————————————————–
    Kornis Mihály mondta a Beszélõnek 1993-ban: “Mi, liberálisok pedig képtelenek vagyunk kimondani, amit szerintem valójában érzünk, hogy tudniillik mi még sokkal jobban gyûlölünk titeket, mint ti minket.”
    ——————————————————————————–——————————————————————————–
    2003. szeptember 15-én (hétfő) a néhai Teller Edének tulajdonított, az ellenzéket lejárató levél jelent meg a Népszabadságban… Az amúgy Fidesz-szimpatizánsként ismert tudósnak tulajdonított levél a Fideszt többek között Amerika-ellenességgel és antiszemitizmussal vádolta. A levelet valójában Zeley László újságíró (aki korábban együtt dolgozott Tellerrel) szövegezte még a tudós életében, és el akarta érni, hogy a tudós a nevét adja a levélhez, azonban ő ezt megtagadta. Később Zeley ennek ellenére mint Teller levelét publikáltatta és a hitelességét egy aláírt névjegykártyával támasztotta alá… …Horn Gyula üzletemberek előtt még a következőket mondta: „Minden jel szerint Teller Ede levele hiteles, tényleg ő írta. Nem tudom, olvasták-e: mintha mi írtuk volna. Egyébként én azért is el tudom képzelni, hogy ezt ő írta, mert elég jól ismerem őt, többször találkoztunk, együtt szerepeltünk rendezvényeken, ugyanez a stílusa volt akkor is.”
    ——————————————————————————–——————————————————————————–
    Visszavonta Kertész Ákos író budapesti díszpolgári címét a Fővárosi Közgyűlés szerdai rendkívüli ülésén. Visszavonták Gergényi Péter kitüntetéseit is.

    “Kertész Ákos nem méltó arra, hogy továbbra is a főváros díszpolgára maradjon, érdemtelenné és méltatlanná vált azon magyargyalázó kijelentései után”, amelyeket az Amerikai Népszavában megjelentetett.

    Gergényi Péter óriási szakmai hibákat követett el, amikor az irányítása alatt azonosító jel nélküli rendőrök ártatlanokat bántalmaztak.
    ——————————————————————————–——————————————————————————–
    Kertész Ákos nyílt levele az Amerikai Népszavához
    A magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: „ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ.” De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.
    Az Amerikai Népszava kiáll Kertész Ákos szólásszabadsága és írói szabadsága mellett – közölte a lap szerkesztősége a hétfői számukban megjelent Kertész-írás magyarországi visszhangjára reagálva pénteken, hozzátéve: “a cikkre adott negatív reakciók többsége gyűlölködő, antiszemita, rasszista és suttyó”, s pontosan igazolja mindannak igazságát, amit Kertész Ákos leírt. “A mi értelmezésünk szerint Kertész Ákos szavaiból a mély hazaszeret, a magyarság volt és bekövetkező sorstragédiáiért érzett fájdalom és felelősség fejeződik ki. A cikkre adott negatív reakciók többsége gyűlölködő, antiszemita, rasszista és suttyó. Pontosan fejezi ki és igazolja mindannak igazságát, amit Kertész Ákos leírt” – fogalmaztak.
    ——————————————————————————–——————————————————————————–
    És ne feledjük Landesman rabbi mondását, miszerint ha a zsidók kimennének innen, akkor nem maradna más kultúra, mint a fütyülős barack meg a bőgatya.
    ——————————————————————————–——————————————————————————–
    ÉS KONRÁD GyÖRGyRŐL: Életünkből hiányzik az iránytű. „Bűn-e, ha az ember csak önmagának árt?” Ezt a kérdést Konrád György költői kérdésnek szánta, és a drogliberalizáció egyik bajnokaként így akarta megtámogatni a vadkenderpárti tüntetést. A bűn erkölcsi kategória, az erkölcsi rossz szinonimája. Ebben a képtelennek tűnő kérdésben benne van az egész zsákutcába jutott értékrendünk. Az ember közösségi lény, emberi mivoltát is csak a többi emberrel való viszonylatában képes megélni és igazolni. Ahogy József Attila mondja: „hiába fürösztöd önmagadban, /csak másban moshatod meg arcodat.” Ahol egy ilyen kérdést fel lehet tenni, ott az erkölcsiség mélyponton van. A zavartságot mutatja az is, hogy míg az erkölcs mindig szélesebb kategória volt, mint a jog, manapság ez a viszony is a feje tetejére állt nálunk: egyre szaporodnak az olyan jelenségek, amire a „lehet hogy erkölcsileg kifogásolható, de jogilag teljesen rendben van” egyenruhát húzzák rá. http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=45
    ——————————————————————————–——————————————————————————–
    Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a következőképp mutatta be a hazánkban tartózkodó Angela Merkel német kancellárnak a Szent Koronát a Parlament koronatermében: “Az az igazság, hogy én mélyen ellenzem, hogy itt van. Szerintem ez a parlament a köztársaság parlamentje, és nem jó a királyság jelképét idehozni. A jobboldali konzervatív kormány úgy döntött így, Orbán miniszterelnök úr.”
    ——————————————————————————–——————————————————————————–
    Gyurcsány Ferenc szocialista miniszterelnök a magyar országgyűlésben felszólalva megindította pártja kampányát, és a “Nem” szavazatra hívja fel híveit. (Magyarország 2004. december 5-én népszavazást tartot a határokon túl élő magyaroknak adandó magyar állampolgárság bevezetéséről…) A miniszterelnök beszéde nem is annyira a tagadás tényével, sokkal inkább érvelésével keltett megdöbbenést, elsősorban a határon túli magyarság köreiben. A Magyar Szocialista Párt fő kampányüzenete az, hogy a határon túli magyarok esetleges magyar állampolgársága tönkretenné a magyarországi szociális ellátórendszert, a nyugdíjrendszert és az egészségügyi ellátó rendszert, mintegy 100 milliárd forint többlet terhet róva ezekre az intézményekre. A szociális populizmus könnyen tetten érhető ebben a retorikában, mert … a kettős állampolgárság tartalma még egyáltalán nem volt meghatározott, vagyis a 100 milliárd forinttal való riogatás nyilvánvalóan kampányfogás. (A Magyar Szocialista Párt ezt a fegyvert 2001 telén sikerrel vetette be az akkor kormányzó Fidesz ellen, amikor a státusztörvény kapcsán 23 millió román munkavállaló beözönlésével riogatta a magyar lakosságot.) Ráadásul Orbán Viktor, az ellenzéki Fidesz elnöke jelezte, hogy szerinte a kettős állampolgárság leginkább a magyar útlevél megszerzésének lehetőségét jelentené, vagyis nem járna szociális többletköltségekkel.
    ——————————————————————————–——————————————————————————–
    BÖSzME: „Nincsen sok választás, azért nincsen, mert el…tuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. (…) Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél, két évet. … És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. … Lárifári, hazudtunk reggel, délben, este…”
    ——————————————————————————–——————————————————————————–
    A kommunizmus fekete könyve
    A könyv adatai szerint a kommunizmus számlájára mintegy 100 millió áldozat írható (s ezek csak a halálos áldozatok):
    Szovjetunió: 20 millió áldozat;
    Kína: 65 millió;
    Vietnam: 1 millió;
    Észak-Korea: 2 millió;
    Kambodzsa: 2 millió;
    Kelet-Európa: 1 millió;
    Latin-Amerika: 150 000;
    Örményország: 1 millió
    Lengyelország: 1 millió
    Magyarország: 0,5 millió
    Afrika: 1,7 millió;
    Afganisztán: 1,5 millió;
    …a nemzetközi kommunista mozgalom, illetve a hatalomra soha nem került kommunista pártok számlájára pedig körülbelül 10 000 áldozat írandó…
    ——————————————————————————–——————————————————————————–
    Fábry Sándor: 20 éves az SZDSZ – Gratulálunk! http://www.youtube.com/watch?v=E1VoVrMeceU
    ——————————————————————————–——————————————————————————–
    Dr. Balogh Zoltán, a Hévízi Kórház egykori főigazgatója elmondta, … hogy a magyar bauxitot ki kellett vinni a Szovjetunióba, majd az ottani feldolgozás után alumínium tömböket kaptunk vissza – pénzért!!! Természetesen az elvtársak a bauxitért nem fizettek.
    A riport vége fele derült ki, hogy a feldolgozás után maradt iszapban titán volt. Ezért kellett kivinni a bauxitot, és nem Magyarországon feldolgozni. Most jön a legszebb. A kész, feldolgozott titán értéke akkori árakon számolva – összesen, amit kivittek a SZU-ba – 40. 000. 000. 000.-$, azaz NEGYVENMILLIÁRD DOLLÁR.
    Összehasonlító adat: 1989 végén, a legmagasabb magyar állami adósság összege csak húszmilliárd dollár volt. Ma ennek a többszöröse.
    A történet vége, ez már nem volt benne a riportban: Apró Piroska szerepet kap az Magyar Alumíniumipari Trösztben, majd Gyurcsány Ferenc privatizálja az alumíniumiparhoz tartozó cégek egy részét.
    _____________________________________________________________________
    A szemfényvesztés évtizedében – 2011.
    http://www.ujember.hu/index.php?flexi=1&cikk=8575&rovat=40&szam=2011.09.11.&ujsag=1&option=com_flexicontent&view=category&cid=1&Itemid=28
    _____________________________________________________________________
    A Tanácsköztársaság — Tormay Cécile találó kifejezésével élve: a patkánylázadás — emigrációja már elvégezte munkáját. 1920 februárját írjuk. Bécsben összeül az egyik legnagyobb európai szakszervezeti tömörülés, a postás internacionálé. Fő téma a magyarországi „fehérterror” elítélése, majd február 8-án 14 órakor bojkottot hirdetnek Magyarország ellen. Ez volt a jeladás. Márciusban az amszterdami Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség úgy döntött, hogy „felhívja az entente hatalmak kormányait, lépjenek közbe a magyar kormánynál, és bírják szakításra eddig követett belpolitikájával”. Kijelentették továbbá, ha felszólításuk eredménytelen marad, „Magyarországot teljes bojkott alá fogja. Értesítette ugyanekkor valamennyi ország munkásszervezetét, főleg a tengeri szállítómunkásokat, a vasút-, posta- és távíró-alkalmazottakat, hogy legyenek készek adott jelre — a nemzetközi iroda utasításait követve — minden olyan munkát beszüntetni, amely közvetlen vagy közvetett módon a jelenlegi magyar kormány érdekeit szolgálja.” Mire ezek a bojkottfelhívások megszülettek, a Tanácsköztársaság — Tormay Cécile találó kifejezésével élve: a patkánylázadás — emigrációja már elvégezte munkáját. „A nyugati közvélemény csak az emigráció torzító tükrében látja a magyar eseményeket. Senki sem beszél az oroszországi terrorról, senki nem emlékszik már a magyarországi vörösterrorra, mindenki csak a fehérterrorról hall. Az emigráció sikere volt ez. Büszke is volt rá. Kunfi megelégedetten állapította meg évek múlva, hogy bár »a finn fehérterror vérengzőbb és kíméletlenebb, szörnyűbb volt, mint a Horthy-terror«, erről az utóbbiról mégis hasonlíthatatlanul többet hallott a világ, éppen az ő propagandájuk következtében.” Végső céljuk természetesen nem pusztán az, hogy megbuktassák a törvényes magyar kormányt, hanem hogy visszatérjenek a hatalomba. „A visszatérésnek azonban útjában áll az otthoni polgári kormányzat. Arra, hogy ezt a kormányt a magyar közvélemény megnyerésével buktassák meg, nem is gondolhatnak. Hitelüket ugyanis otthon, azon nép körében, amely hónapokig szenvedte ballépéseik súlyát, s amelynek unokái még évtizedek múlva is érezni fogják azt, teljesen elveszítették. Ettől megértést soha többé nem remélhettek, csak a legnagyobb ellenállást várhatják. Maradt még egy menedékük: a külföldi államok közvéleménye, amely – szerencséjükre – rosszul vagy alig van informálva otthoni szereplésükről, s amelyet ennélfogva könnyű félrevezetni.” A vörös emigráció gyűlölete, aljassága határtalan. Mindenkivel szövetkeznek Magyarország ellen. Elsősorban a kisantanttal. Beneshez rohangálnak, a szerbeknek, románoknak gazsulálnak, és Jászi Oszkár vezetésével arra biztatják az utódállamokat, hogy indítsanak háborút az ország ellen, vonuljanak be Budapestre, és döntsék meg a kormányt. Totális háborút hirdetnek az elszakított területek magyarsága ellen is. Kun Béla így ír 1921-ben a Vörös Újságban: „Nem szabad követelni, hogy a magyarság az elszakított területeken a népszavazást, az önrendelkezési jogot érvényesítse. Hasonlóképpen nincs szükség a kulturális önkormányzatra sem. A magyar nyelvű kommunistáknak kötelességük tiszteletben tartani a volt Magyarország területén alakult államok entente-imperializmus által megszabott határainak integritását. Ez a tétel a kommunisták nemzetközi politikájának alapja Közép-Európában.” Az elszakított területeken élő magyarok jogfosztottságáért a magyarságot okolják. A vezető szerepet ebben is Jászi Oszkár viszi. Maniu gárdistái Nagyajtán fejszével vágják le a székely férfiak fejét az iskola udvarán, Jászi pedig a Bécsi Magyar Újság 1920. december 19-i számában ömlengve dicséri Maniut „fölényes intelligenciájáért és korrektségéért”. 1922. június 23-án pedig így ír ugyanott: „A magyarság az, amely szervezetlen, vezértelen és passzívan viselkedik. (…) Lám, Jorga Miklós, az ultrasoviniszta román professzor is megmondta, hogy azért nem lehet román–magyar kultúrligát alakítani és a magyarsággal együttműködni, mivel a magyarok még mindig megtartották régi felfogásukat, és olyan nagy szerepet akarnak játszani, mint Szent István korában. Szokjanak hát bele végre a kis szerepbe.” Legalább tudjuk, honnan szedte a kései utód, Kovács László a 2002-es jelszót: „Merjünk kicsik lenni!” A legmegdöbbentőbb mindezeken felül az a gátlástalanság, amellyel a legképtelenebb hazugságokat is habozás nélkül leírják. „Hosszú sorozatát lehetne összeállítanunk a rosszindulatú, hazug híreknek, amelyekkel Magyarországot nemcsak gyűlöletessé, hanem minden művelt, jó ízlésű ember előtt örökre utálttá akarták tenni. Európa fekélyének nevezték, amelynek, ha a nevét hallja valaki, el kell fordítania a fejét, be kell hunynia szemét, csakhogy erőt vegyen e név kimondásakor támadó undorán. Leleményük kifogyhatatlan a hamis hírek gyártásában: Debrecent különítmények szállták meg, le akarják törni a kálvinistákat – mondja a Bécsi Magyar Újság, számítva arra, hogy nem mindenki tudja Európában, hogy Magyarország kormányzója is református vallású.” (Ma az a hír járja be Európát, hogy a kormány megszüntette a vallásszabadságot…) „Horthyék megmérgezik gróf Tisza István gyilkosait — újságolja Az Ember (1922., 2. szám); lassan ölő méreggel pusztítják el a börtönben a vádlottakat — akik még évek múltán is élnek.” (Ma az a hír járja be Európát, hogy állami felügyelet mellett üldözik a cigányságot, ártatlanul, politikai megrendelésre állítják bíróság elé az előző kormány tagjait és tisztségviselőit, továbbá megszüntették a bíróságok függetlenségét…) „Ha mozgalomról hallanak, hogy Budapestet fürdővárossá akarják fejleszteni, az európaiak elrettentésére felkiáltanak: nem lehet! Pestisveszedelem fenyeget! – s idéznek hamisított tiszti főorvosi jelentéseket a pánik készülődéséről.” (Az Ember, 1922., 13. szám.) Ma az a hír járja be a hazai sajtót, hogy az új alaptörvény megünneplésére az Operában összegyűlt „fideszes közönség” ellopta a rézkorlátok gömbjeit, a kristály hamutartókat, továbbá nem fizette ki a büfében a számláit. Andrassew Iván kezdte a Népszavában, ráadásul az operaház igazgatójára, Ókovács Szilveszterre hivatkozva hazudozta tele lapját ezzel a szemétséggel. Majd a hírt felkapta az MSZP szóvivője, bizonyos Török Zsolt, megfejelve azzal, hogy ezért természetesen Orbán a felelős, akinek ezért is mennie kell. Ókovács Szilveszter közölte, soha, sehol és senkinek nem mondott ilyet, továbbá a következő apró hibák vannak az üggyel kapcsolatban: az Operában soha nem voltak rézkorlátok. Az Operában 1999 óta tilos a dohányzás, így kristály hamutartók sincsenek. Valamint a gálaest idején zárva volt a büfé. A többi stimmel. Kun–Kunfi–Andrassewet és Linder–Garbai–Törököt mindez persze cseppet sem zavarja. „Ezt az eljárást nem magyarázhatja meg semmiféle taktika. Az elvetemültségnek olyan foka ez már, amely a rosszat önmagáért követi el. Igaz, ezt könnyen megtehetik, mert semmi kötelék sem fűzi őket ahhoz a földhöz, amelyről elszármaztak. Ennek az országnak a szenvedése hidegen hagyja őket.” Mályusz Elemér szavai ezek a vörös emigrációról. És fájdalmasan és unalmasan és vérlázítóan ismétlődik minden… —————————————————————————————————— (A szövegben található idézetek Mályusz Elemér: A vörös emigráció című művéből valók. Attraktor Kiadó, Máriabesnyő-Gödöllő, 2006)..

Hózzászólás írása

Be kell jelentkezned a hozzászólás írásához.