3 hozzászólás ehhez “JUNG”

  • nandi írta:

    “Hogy tudnád, hogy mi az Isten, mikor azt sem tudod, hogy te magad mi vagy? És nem tudod, mi a világ.”

    Titkos napló – részlet – Gárdonyi Géza (1863-1922) – író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus

  • nandi írta:

    http://mek.niif.hu/04000/04082/04082.htm
    Pszichoterápia nem a páciensnek van szüksége orvosra, hanem az orvosnak a páciensre (C. G. Jung), hogy →pszeudoegzisztens komplikációit a betegbe vetítse; egyik sem meggyógyulni akar, hanem újabb betegség-szenzációkat átélni (P. II. 23-24.)
    http://dudus.hu/jung/lista.html
    http://osiras.5mp.eu/web.php?a=osiras&o=yW3HLTJFcB

  • nandi írta:

    Karl Jung svájci pszichiáter úgy gondolta, nemcsak egyéni, hanem kollektív tudatalatti is van. A kollektív tudatalatti tartalma nem egyetlen ember, hanem egy egész csoport sajátja. Ez a csoport lehet egy család, egy munkás kollektíva, egy ország vagy a fölgolyó egész népessége.
    A kollektív tudatalatti nem egyetlen élet folyamán halmozódik fel. Olyan ösztönök ezek, amelyek évezredek során alakulnak ki. Az egyéni tudatalattival szemben, a társadalmi tudatalatti minden embernél egyforma. Az egyéni tudatalatti az ember Ő-je, a kollektív tudatalatti viszont úgynevezett archetípusokból tevődik össze. Az “archetípus” az “archaikus típus” rövid változata. Az “archaikus” szó azt hangsúlyozza, hogy e képződmények régtől fogva léteznek.
    Az archetípus csak azt a pszichikai tartalmat jelenti, amely még nem került tudatos feldolgozásra. Ezek tehát nem általánosan elfogadott szabályok és szokások, hanem – ha szabad ezt a kifejezést használni – “érzékelt, de nem tudatosult” dolgok.
    …Az emberek kénytelenek minimum két különböző szférában mozogni: otthon és a munkahelyükön. …
    …a kettévált jellemű embernek nincs igazi jelleme. Ő egyáltalán nem egyéni, hanem kollektív ember. Kollektív, azaz megfelel a külső körülményeknek, amelyek megfelelnek a közös elvárásoknak. Ha egyéni volna, akkor — tekintet nélkül a különböző elvárásokra — egyetlenegy jelleme volna, és nem idomulna a szituációnak megfelelően”.
    …Szituációról szituációra változtatja az álarcát, s ezzel félrevezeti a többieket. Azonban gyakran önmagát is becsapja arra vonatkozóan, hogy milyen is az ő jelleme. A különböző szituációkban más és más álarcot ölt, s ezért soha nem láthatja a saját igazi arcát.
    Jung az álarcot “Perszónának” (így nevezték az ókori színészek álarcát), a belső jellemet pedig “Léleknek” nevezte. Ahogy a külvilág alakítja az Álarcot, úgy formálja a Lelket a tudatalatti.
    http://www.astra-lit.com/Termeszet/pszichoterapia.htm

Hózzászólás írása

Be kell jelentkezned a hozzászólás írásához.