Isten országa

Isten országa

3 hozzászólás ehhez “Isten országa”

  • nandi írta:

    A farizeusok egyszer megkérdezték Jézustól, mikor jön el az Isten országa.
    Ő ezt válaszolta: „Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet
    azt mondani: „Nézd itt van, vagy amott!” Isten országa köztetek van.”
    Azután tanítványaihoz fordult: „Jönnek napok, amikor az Emberfiának
    egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem látjátok. Mondják majd
    nektek: „Nézzétek, itt van, vagy amott!” Oda ne menjetek, és ne higgyétek!
    Mert ahogy a cikázó villám az ég egyik felétől a másikig villan, úgy jön
    el azon a napon az Emberfia is. Előbb azonban sokat kell szenvednie, és
    megvetésben kell részesülnie ettől a nemzedéktől.”
    Lk 17,20-25

  • nandi írta:

    Egy prédikáció

    “Amikor tegnap végigmentem a Fő utcán, szembe jött velem egy fiatal gyerek, kezében lóbálta ezt a madárkalitkát. A kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől.

    Megállítottam a fiút és megkérdeztem:
    – Hát te mit viszel magaddal?
    – Csak ezt a három nyamvadt madarat – felelte.
    – Aztán mit akarsz csinálni velük? – kérdeztem.
    – Hazaviszem őket és szórakozom velük – felelte. – Feldühítem őket,kihúzom a tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom őket. Élvezni fogom.
    – De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük?
    – Ó, van otthon két macskánk – mondta a fiú -, azok szeretik a madárhúst. Megetetem őket velük.
    Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam:
    – Fiam, mennyit kérsz a madarakért?
    – Nem kellenek magának ezek a madarak, atya. Hiszen ezek csak nyamvadt mezei verebek. Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek.
    – Mennyit kérsz értük? – kérdeztem ismét.
    A fiú végigmért, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árat: 10 pengő. Kivettem a zsebemből a tíz pengőt, odaadtam a gyereknek. A fiú letette a kalitkát a földre és elfutott, nehogy meggondoljam magam. Én pedig felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott letettem, kinyitottam az ajtaját és szabadon engedtem a madarakat.”

    Miután a plébános úr elmondta a kalitka történetét, kicsi szünetet tartott és egy másik történetbe kezdett:
    “Egy nap a Sátán és Jézus találkoztak.
    A Sátán épp az Édenkertből jött és büszkén dicsekedett:
    – Az egész emberiséget a kezeim közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek!
    – Mit akarsz csinálni velük? – kérdezte Jézus.
    – Szórakozok velük. Megtanítom őket, hogy a test élvezetéhez nem kell szerelem, megtanítom őket az élvezetek minden formájára, hogy részegeskedjenek és kábítószerekkel éljenek, utána feldühítem őket és arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék és kínozzák egymást, meg arra is, hogy minél hatásosabb fegyvereket készítsenek és azokkal öljék egymást. Én pedig remekül szórakozom majd – mondta a Sátán.
    – És mit csinálsz majd velük, ha megunod a játékot?
    – Ó, roppant egyszerű – felelte a Sátán. – Megölöm őket.
    Jézus hallgatott egy kicsit, mintha elgondolkodott volna.
    – Mit kérsz értük? – kérdezte a Sátántól.
    A Sátán fölnevetett.
    – Nem kellenek neked az emberek! Nem jók ezek semmire! Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni fognak érte. Leköpnek, megátkoznak és ellened fordulnak. Nem kellenek ők neked!
    – Mit kérsz értük? – kérdezte újból Jézus.
    A Sátán végignézett Jézuson és amikor megszólalt, a hangja hidegen csengett:
    – A véredet, a könnyeidet és az életedet!
    Jézus így szólt:
    – Megegyeztünk! – és kifizette az árat…”

    (Készítette:Kiss Ulrich)

Hózzászólás írása

Be kell jelentkezned a hozzászólás írásához.