13 hozzászólás ehhez “A LEGRÉGIBB NyELV – 1”

  • nandi írta:

    Marha, marha! http://csabavezir.blog.hu/2014/08/23/marha_marha

    Egyetlen szó, mely Ammianus Marcellinus római tábornok és történetíró, Rerum Gestarum című művének egyik fejezetében olvasható, mégis sokat elárul a Kárpát-medence lakóiról, azok nyelvéről.
    …levette a csizmáját és hozzávágta a császárhoz, miközben a következő szavakat kiabálta: „Marha, marha!”

  • nandi írta:

    Miért fontos lehazudni a magyar történelmet!
    Óriási hazugságban tartanak bennünket vallási és történelmi szinten egyaránt, ami nem csupán a magyarságot érinti, hanem az egész emberiséget.…

    https://youtu.be/kLQRah_g-40

  • nandi írta:

    Animált térkép mutatja be az ősi írások elterjedését
    https://youtu.be/Tbp9AGGdJV8

  • nandi írta:

    Varga Csaba http://www.flagmagazin.hu/print_cikk.php?cikk_id=5063
    A FINNUGOR SZAMÁR http://www.leventevezer.extra.hu/Fuszamar.pdf
    humoreszk
    A finnugor szamár ugyanolyan, mint a világ bármelyik szamara. Bojtos a farka, mint a marháé, lóg a feje és csökönyös, továbbá szürke, rettenetesen szürke. Viszont kitartó: ha nem,akkor nem, nem és nem. Más szamár aztán mégis feladja és poroszkál tovább. A finnugor szamarat azonban különleges fából faragták: ő aztán végképp nem. És szétvetett lábakkal keresztbe áll nekünk az úton már több, mint egy évszázada, s folyamatosan zengi eszméi összegzését: IÁ. Hogy ez mennyire igaz, az alábbiakban megbizonyosodhatunk.
    Klima László Etruszk-magyar nyelvrokonság című tanulmányában (Egyezzünk ki a múlttal / Közkedvelt mítoszok / A magyar őstörténet, 159-161. oldal) az olasz nyelvészről, Mario Alineiről igyekszik leszedni a keresztvizet, aki azt bizonyította a magyarul Ősi kapocs címmel megjelent könyvében (Allprint kiadó, 2005), hogy az etruszk a Kárpát-medence egyik korabeli magyar nyelvjárása.
    Klima László cáfolatainak egyikét idézem: „Alinei az etruszk mondatok, szókapcsolatok magyarból való megfejtése során figyelmen kívül hagyja a magyar nyelv alapszórendjét (alany–tárgy–állítmány). Az etruszk apa nacna semmiképpen nem lehet magyarul, mert a nagyapát a magyar séma szerint fordított szórenddel kell mondani …”. (Értsd: “apa nagy” nem magyarul van, csak fordítva magyar: “nagyapa”.)Nahát, nahát Klima László! Nézzük ezt részletesebben is:
    1. Alinei „figyelmen kívül hagyja a magyar nyelv alapszórendjét”? Nem tetszik tudni, hogy az nincs? Mi fontossági sorrendben mondjuk el a mondat szavait.
    Például: Az apa házat vesz. Házat vesz az apa. Vesz az apa házat. Vesz házat az apa. Az apa vesz házat. Házat az apa vesz. Sehol semmi alapszórend, mert ez nem indoeurópai nyelv. Nálunk csak fontossági sorrend van, ez pedig szellemi. Vagyis nyelvünk nem gépi, hanem szellemi alapokon áll. S micsoda finom árnyalatok kifejezésére ad lehetőséget a magyarnak,hogy a mondat szavait nem előírt sorrendben kell elmondania, hanem a szavak bármilyen sorrendje kifogástalan eredményt ad!
    2. Az „apa nagy” semmiképpen sem lehet magyarul? Először is: az apa és a nagy szó magyar volta fel sem tűnik önnek? Az nudli? Továbbá hogy az „apa nagy”-ot fordított sorrendben kell mondani? Nahát, Klima László docens úr! Tetszett olvasni Petőfit? Magyar költő, közöttük megtalálja. A Helység kalapácsának egyik szereplője a Fejenagy nevet viseli, s Fejenagy nem egyéb, mint nagyfej. Eszerint is apanagy = nagyapa. De még: ön nem hallott arról, hogy egykor az egyensúly súlyegyen volt, halott lány lányhalott, s ugyanígy az etruszk nyelv sem ma van, hanem egykor volt? Vagyis a régit kell számon kérni rajta, az meg vág. De a megfordítás ma sem okoz meghökkenést. A magyar nyelv ép lelkű beszélői jól tudják, hogy Anyaisten = Istenanya, ágaskút = kútágas, vízözön = özönvíz, színhely = helyszín, s Pusztamérges sem egyéb, mint Mérgespuszta. Csak ma divatosabb a jelzőt a jelzett elé tenni, de ma sem kötelező. Kedves finnugorista docens úr, mi a különbség a malacsült és a sültmalac között? Nemde, jó így is, meg úgy is, csak szép pirosra süljön a bőre. Komolyan gondolja, hogy Anyaisten „semmiképpen nem lehetne magyarul”, ugyanis csak a fordított szórendű Istenanya van magyarul? Az ostobaságnéha már gyönyörködtet.
    3. Klima László tehát már az apa és a nagy szavak esetében is lebukott. Ám említhetett volna még néhány etrusz és magyar szóegyezést, de nem tette. Mert ha tette volna, írása azonnal humoreszkké vált volna a nem szakember olvasó számára is, nyilván tudta ezt ő is. (Ezért írom ezt a cikket a humoreszk műfajában.) De jobb későn, mint soha, íme pótlásul néhány etruszk-magyar
    szóegyezés (az etruszk szavak etruszk helyesírással és etruszk módon leírva szerepelnek itt, ami nyilván nem egyezik teljesen a mai magyarral): apa – apa, arasz – araś, első – elsśi, falu – falu, hat – hut, hel (hely) – hil, ital – ithal, lát – láth, ló – lu, lovas – luaś, lófő – lupu (f-p), mű – mu, nagy – nac, nekem – naceme, néz – nez, párol – parilu, tesz – tes, tűz – tus, ős – ais, úr – uru és így tovább. S nem csak a nagyapa volt fordított sorrendű, hanem pl. a nézőszem is: semni sśi (szem-néző). Ennél is érdekesebb a munisuleθ, azaz műnézület, ami nem egyéb, mint emlékmű. Az átrium szó pedig a terem szóval azonos, csak az etruszkban hangátvetés történt: az “e” hang előre, a “t” hang pedig a második helyre került. A finnugor szamár szőrös lába itt már szügyig kilóg.
    Klima Lászlóra ne nehezteljünk, mert írása végén mindent jóvá tett. Epésen igyekszik írni,ám igyekezetében kicsúszik kezéből az ostor, s önmagán csattan. Alinei cséplése végén előrántja az adu ászt: „A magyarok összevissza vándoroltatása során nem kapunk választ arra a kérdésre sem, hogy az őskőkor óta a Kárpát-medencében élő magyarok hogyan veszítették el nyelvüket, hogy részesei lehessenek a finnugor nyelvi egységnek, majd az egység felbomlása után miként szerezték vissza újra ősi magyar nyelvüket. Vagy az már egy másik magyar nyelv volt? Vagy el sem vesztették, és nem is létezett finnugor nyelvi egység?
    ” (Az én kiemelésem – V. Cs.)
    Hát ez pompás, Klima László úr! Földre borulunk Ön előtt. Lába nyomát is megcsókoljuk. Ugyanis pontosan ez a helyzet, még ha kérdésként teszi is fel: „nem is létezett finnugor nyelvi egység”? Felsorolt megállapításaiból ugyanis nyílegyenesen csakis az övetkezik, hogy a „finnugor nyelvi egység”-ből való kiszakadás a legképtelenebb megoldás a magyar nyelv eredeztetésére.
    Megjegyzés: a fentiek megírása után bukkantam Klima László következő pár mondatára[Klima László: A finnugor rokonság megítélése az őstörténeti tudományokban. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Szeged, 1984/85-2 (1991). 531-535.
    ]: “Ezen a konferencián egymás között vagyunk, bevallhatjuk nyugodtan, hogy ez a finnugor rokonság nekünk gyanús. ” /…/ “a honfoglalás régészeti emlékeit vizsgálva nem mutathatók fel a magyar nép finnugor eredetének bizonyítékai.” /…/ “a finnugorokhoz minden új délről érkezett”. (Klima László kiemelései.) A nyelv viszont északról jött volna délnek, nyugatnak? Hiszen a finnugor nyelvekben csak elszórt töredékek vannak meg a magyarból. Itt egy kicsi, ott egy kicsi, amott egy kicsi, s jobbára nem ugyanaz. Eszerint is a magyar kell, hogy legyen az alapnyelv. Tehát nem jött, hanem ment. Olyan fordítás ez, mint a vicc a jereváni rádióval: Kedves hallgatóink,
    helyesbítjük az előző hírünket: autókat nem osztogatnak Jerevánban, hanem fosztogatnak.
    ***

  • nandi írta:

    Magyar is, angol is
    http://www.varga.hu/Varga%20Csaba%20MAGYAR%20IS%20ANGOL%20IS%20.pdf
    http://www.varga.hu … esetleg mélyebb kapcsolat állhat fenn a magyar és az angol szókincs között.
    Lássuk tehát annak bizonyítását, hogy a többször is felbukkant
    észrevételnek valóban van valóságos alapja. Itt azonban meg kell jegyeznem
    a félreértések elkerülése végett: nem arról van szó, hogy
    a magyarok tanítottak volna bárkit is beszélni. Hanem csupán arról,
    hogy az általunk jobban megismert nyelvek egyaránt az ősnyelv gyermekei,
    s ezt az egykor még közös ősnyelvet valami miatt a magyar
    őrizte meg a legrégebbi, legtisztább állapotában. Mintegy az ősnyelv
    kövülete maradt, tehát nem csodálható, hogy kisebb-nagyobb részletei
    véletlenszerű elrendezésben máig is felismerhetők számos nyelvben.
    Erre kell gondolnunk az alábbiak olvasása közben, s nem többre.

  • nandi írta:

    http://www.flagmagazin.hu/print_cikk.php?cikk_id=5063

    Mi fontossági sorrendben mondjuk el a mondat szavait.

    Például: Az apa házat vesz. Házat vesz az apa. Vesz az apa házat. Vesz házat az apa. Az apa vesz házat. Házat az apa vesz.

    Sehol semmi alapszórend, mert ez nem indoeurópai nyelv. Nálunk csak fontossági sorrend van, ez pedig szellemi.

    Vagyis nyelvünk nem gépi, hanem szellemi alapokon áll. S micsoda finom árnyalatok kifejezésére ad lehetőséget a magyarnak, hogy a mondat szavait nem előírt sorrendben kell elmondania, hanem a szavak bármilyen sorrendje kifogástalan eredményt ad!

  • nandi írta:

    http://www.varga.hu/UJ%20HONLAP/KONYVESBOLT/AJANLOTT%20OLVASMANYOK/EGY%20NYELV_.html
    http://www.youtube.com/watch?v=rv34Lf0MEDQ
    A Tihanyi alapító levelében áll ez a mondat: „Feheruuaru rea meneh hodu utu rea”. Ám pontosan ekkor egy másik magyar ezt írta (1046): „Ó Jézus és szent Mária hívők, szent jeles harcosok!” Most akkor melyikből jön a mai magyar beszéd?

    Mire lehet büszke a magyar
    http://www.magtudin.org/Buszke%20a%20magyar%20VC.htm

    A MAGYAR NYELV EREDETE
    http://www.okotaj.hu/szamok/33-34/ot33-04.htm

    A magyar nyelv lassú változásáról
    http://www.varga.hu/FRIG/KONYVESBOLT/AJANLOTT%20OLVASMANYOK/A%20MAGYAR%20NYELV%20LASSU_.html

    ŐSÍRÁS
    http://osiras.5mp.eu/web.php?a=osiras&o=7ehE79vp5h

    Czakó Gábor
    http://www.czakogabor.hu/index.php?page=olvas&id=5

    MAGYARÍTÓ KÖNYVECSKE
    http://www.net.klte.hu/~keresofi/mke/mke.html

Hózzászólás írása

Be kell jelentkezned a hozzászólás írásához.