http://hamvasbela.org/szavak/bor.html

6 hozzászólás ehhez “B O R – 1”

  • nandi írta:

    Jó a bor, jó a bor, jó a bor !
    Reggel, délben, este
    és uzsonnakor !

    🙂

  • nandi írta:

    Prof. Dr. Freund Tamás agykutató beszél a lélekről, az agyról, az ateizmusról és az evolúcióról.
    „…Akármennyire komplex terméke az agy az evolúciónak, nem gondolom, hogy képes kitermelni egy olyan nem anyagi entitást – nevezzük elmének, éntudatnak, szabad akaratnak, léleknek, de leginkább ezek együttesének – amely irányítóként hat vissza az őt létrehozó idegsejtek hálózatára. … Inkább azt tudom elképzelni, hogy, mint az anyag evolúciójának csúcsa, az emberi agy vált alkalmassá, hogy rajta keresztül a teremtő eredetű lélek meg tudjon nyilvánulni az anyagi világ és ami fontosabb, a többi lélek számára. …az agyunk nem kitermeli, hanem befogadja az egyébként tér-idő dimenziókon kívül létező lelkünket. Az ateisták hite még nagyobb, mint az enyém, mert ők el tudják hinni, hogy az öntudatára ébredt emberi agy az ősrobbanással önmagából, önmagától és önmagáért keletkezett anyagi világ fejlődésének terméke lenne. … A legnagyobb rejtély a gondolkodó, szabad akarattal rendelkező ember keletkezésének az értelme, a lelkünk eredete, küldetése és sorsa. Ezek olyan kérdések, amelyekre a természettudomány sohasem fog választ adni. …” http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/vilaghiru-magyar-agykutato-meglepo-vallomasa-istenrol/ „A hitetlenség nem bűn, hanem büntetés”

  • nandi írta:

    https://www.youtube.com/watch?v=BYIh63c0lh0

    Töltsd teli, pajtás, poharad, poharad,
    míg ki nem ázik a fogad, a fogad!
    Így jár, aki mindig bort iszik,
    míg a temetőbe kiviszik.

    Eltemették az öreget, öreget,
    melléje tették az üveget, üveget.
    Így jár, aki mindig bort iszik,
    míg a temetőbe nem viszik.

    Ha a temetőbe kiviszik,
    többet úgyse, több bort nem iszik.

    Volt nékem pénzem,
    elástam, elástam,
    kiszáradt a torkom,
    kiástam, kiástam.
    Így jár, aki mindig bort iszik,
    míg a temetőbe nem viszik.

  • nandi írta:

    A cukorról
    20 évvel ezelőtt csaknem egyik napról a másikra hirtelen minden utcában cukorkaüzletet nyitottak, néha nem is egyet. Az emberek tömegesen vásároltak cukrot, bonbont, csokoládét, legtöbbször olcsó, s ezért silány és komisz nyalánkságot. Ugyanekkor érezhető volt, hogy az emberek még az előbbihez viszonyítva is sokkal nagyobb mértékben elkezdtek hazudni. Évekkel később az ember kezébe kerülnek olyan könyvek, melyek ilyen összefüggésekről szólnak. A kapcsolatokat észre is veszi, megtanulja, mi rejtőzik itt. Az analógiákról szóló misztikus tudás alapján azt lehet mondani, hogy itt a cukor és a hazugság összefüggéséről van szó. Természetesen benn kellett lenni a kis boltocskában, végig kellett kóstolni a cukrot, bonbont, olcsót is, hitványat is, drágát és ízléseset is. Át kellett érezni azt a sajátos érzéki gyönyört, amit az ilyen torkosság kelt. De főként észre kellett venni, milyen következetes és megcáfolhatatlan összefüggés van aközött, hogy az ember megeszi a bonbont, és ennek következtében ellenállhatatlan kényszer ébred benne a hazugságra. Nem édességről van szó. A bor, a gyümölcs, a méz is édes. A cukor édességétől azonban alapvető módon különbözik. A gyümölcs és a méz nyugodtan, mosolyogva, tisztán és ártatlanul édes. Hiszen éppen ez az! A cukor nem. Valami kézzelfoghatóan szemérmetlen van benne, valami izgató, sőt, valami obszcén. Aki cukrot eszik, az hazugságra való hajlamot eszik. Aki hazudik, az ugyanarra a mellékútra lép. Ugyanazt a hátsó gondolatot választja. Úgy tagad, úgy rejt el, felejtet, altat, átvisz valahová. Hová? Az a világ, amit a cukor varázsol, az nincs. Ezért cukor és hazugság összefügg. Hazug. De az igazi összefüggés nem ez. Az mélyebben van. Láthatatlan. A cukor természete, hogy nyomában minden, úgy tűnik, “mintha”. Csupa látszat, sima, könnyű, sikló olvadás, hízelgő bódulat. A hazugság beszennyez, de úgy, ahogy a cukor. Édesen, lassan, elringatva, észrevétlenül, hátulról, így tesz üressé, mert a könnyebbik utat kínálja, választja, adja, elémelyít, megront, ellustít. Ez a cukor és hazugság misztikus analógiája. A hazugok mosolyognak, mint a cukor. És a cukor arca olyan, mint a hazugság: könnyű megszabadulást biztosít. A hazugság felment, és titokban elárul. S az embert látszólag kihúzza a bajból, valójában az iszapba nyomja, elsüllyeszti a puhába, mint a cukor.

    /Hamvas Béla – A láthatatlan történet/

Hózzászólás írása

Be kell jelentkezned a hozzászólás írásához.