tumblr statistics

6 hozzászólás ehhez “Hamvas Béla”

  • nandi írta:

    Hagyaték – Írás és tradíció – Hamvas Béla szellemisége
    https://www.youtube.com/watch?v=Slj7jKnZrUo

  • nandi írta:

    Rovásmutatványok – K É P T Á R: http://rovasmutatvanyok.fotoalbum.hu/

  • nandi írta:

    A cukorról
    20 évvel ezelőtt csaknem egyik napról a másikra hirtelen minden utcában cukorkaüzletet nyitottak, néha nem is egyet. Az emberek tömegesen vásároltak cukrot, bonbont, csokoládét, legtöbbször olcsó, s ezért silány és komisz nyalánkságot. Ugyanekkor érezhető volt, hogy az emberek még az előbbihez viszonyítva is sokkal nagyobb mértékben elkezdtek hazudni. Évekkel később az ember kezébe kerülnek olyan könyvek, melyek ilyen összefüggésekről szólnak. A kapcsolatokat észre is veszi, megtanulja, mi rejtőzik itt. Az analógiákról szóló misztikus tudás alapján azt lehet mondani, hogy itt a cukor és a hazugság összefüggéséről van szó. Természetesen benn kellett lenni a kis boltocskában, végig kellett kóstolni a cukrot, bonbont, olcsót is, hitványat is, drágát és ízléseset is. Át kellett érezni azt a sajátos érzéki gyönyört, amit az ilyen torkosság kelt. De főként észre kellett venni, milyen következetes és megcáfolhatatlan összefüggés van aközött, hogy az ember megeszi a bonbont, és ennek következtében ellenállhatatlan kényszer ébred benne a hazugságra. Nem édességről van szó. A bor, a gyümölcs, a méz is édes. A cukor édességétől azonban alapvető módon különbözik. A gyümölcs és a méz nyugodtan, mosolyogva, tisztán és ártatlanul édes. Hiszen éppen ez az! A cukor nem. Valami kézzelfoghatóan szemérmetlen van benne, valami izgató, sőt, valami obszcén. Aki cukrot eszik, az hazugságra való hajlamot eszik. Aki hazudik, az ugyanarra a mellékútra lép. Ugyanazt a hátsó gondolatot választja. Úgy tagad, úgy rejt el, felejtet, altat, átvisz valahová. Hová? Az a világ, amit a cukor varázsol, az nincs. Ezért cukor és hazugság összefügg. Hazug. De az igazi összefüggés nem ez. Az mélyebben van. Láthatatlan. A cukor természete, hogy nyomában minden, úgy tűnik, “mintha”. Csupa látszat, sima, könnyű, sikló olvadás, hízelgő bódulat. A hazugság beszennyez, de úgy, ahogy a cukor. Édesen, lassan, elringatva, észrevétlenül, hátulról, így tesz üressé, mert a könnyebbik utat kínálja, választja, adja, elémelyít, megront, ellustít. Ez a cukor és hazugság misztikus analógiája. A hazugok mosolyognak, mint a cukor. És a cukor arca olyan, mint a hazugság: könnyű megszabadulást biztosít. A hazugság felment, és titokban elárul. S az embert látszólag kihúzza a bajból, valójában az iszapba nyomja, elsüllyeszti a puhába, mint a cukor.

    /Hamvas Béla – A láthatatlan történet/

  • nandi írta:

    http://hamvasblog.blog.com/2011/04/06/hamvas-bela-titkos-jegyzokonyv/ “Elveted a tettet, kinő belőle a magatartás. Elveted a magatartást, kinő belőle a jellem. – Elveted a jellemet, kinő belőle a sors.”
    (Hamvas Béla)
    http://hamvasblog.blog.com/
    – Megtanultam a zenét, de nem csináltam, s azóta tudással, de irigység nélkül hallgatom. Megtanultam egy sereg tudományt, mesterséget és művészetet, értek hozzájuk, de nem csinálom, s így érdektelenül tudom azokat élvezni. Csak még az írásról kell majd leszoknom, s akkor abban is féltékenység nélkül tudok gyönyörködni.
    – Ha a világ végtelenségéből indulsz ki, az igazságot sohasem fogod elérni. Valamit akkor ismersz meg, ha abban annak személyes érdekeltségét, aki alkotta, megérted. Azt, hogy annak, aki azt alkotta, fontos volt. Aki a végtelenségből indul ki, a számhoz jut el. Aki a kimeríthetetlenből indul ki, megtalálja a dolog lényegét. Amíg az alkotó érdekelve van, a dolog fennáll, ha az érdek nincs többé, a dolog elenyészik. Amit gravitációnak hívunk, az a dolgokban levő személyes hangsúly.
    … A nagy élet a normális emberi élet, és a sokaság élete a bolondokháza és a cirkusz. A nagy ember titka az, hogy ő az egyetlen ember, akinek nincs titka. Ő az egyetemes és az általános és a természetes és az egyszerű és az igazi ember.
    – Szókratész és Kung-ce dolga könnyű volt. Hittek abban, hogy a szavaknak végső értelme és egyszer s mindenkori helyes használata van. Mi ebben nem hiszünk, s ennek ma és reánk nézve már érvénye nincs.
    – A normális és egészséges ember ősi szépsége mindenkiben helyreállítható.
    – Az ember érthetetlen misztériuma, hogy valódi életét sorsától függetlenül éli.
    – Azt hiszem, az ismétlés világa és a mindig új világa között az az egymást kizáró viszony áll fenn, mint a nemkeresztény és a keresztény világ között. A nemkeresztény világ a törvényen és az ismétlések szabályosságán nyugszik. A keresztény világot a kegyelem meghökkentő betörése tartja fenn.
    – Önmagamat csak önmagam szüntelen feláldozása árán tarthatom fenn.
    … Istenben az a nagyszerű, hogy nem dolog, semmiféleképpen nem dolog, és nem fogható meg, és nem érzékelhető, nem kiszámítható és nem mérhető és nem kényszeríthető és nem gépiesíthető és nem rászedhető és nem félrevezethető, és aki a dolgokban marad, az hozzá soha nem jut el, és annak felőle sejtelme sem lehet. A dolog lényege, hogy üres. A dolgok uralma. Behódolás a semminek. A börtönt, amit itt csináltak, úgy hívják, hogy világ. Irtózik attól a gondolattól, hogy ebbe a világba kerüljön, mint jó ember, különösen, mint szent. Ez még súlyosabb, mint gazdagnak lenni. Ez a stupid és kicsapongó vallás. Az ember nem tud mást, mint elbújni, és önmagát felhabzsolni.

Hózzászólás írása

Be kell jelentkezned a hozzászólás írásához.