5 hozzászólás ehhez “nem-szándékom”

  • nandi írta:

    A kvantumfizika bebizonyítja, hogy van túlvilág
    http://napielemozsia.hu/cikkek/a-kvantumfizika-bebizonyitja-hogy-van-tulvilag?fb_comment_id=192272267631153_364699#.V1UwEyFyVrg
    „A biocentrizmus elmélete szerint a halál pusztán egy illúzió” – állítja Robert Lanza. A tudós szerint az élet hozza létre a világegyetemet, és nem fordítva, ez pedig azt jelenti, hogy tér és idő nem létezik azon a lineáris módon, ahogyan mi gondolkodunk róla. Lanza a híres kettős-rés kísérlettel igazolja állítását, ami ha igaz, és a tér és idő valóban nem lineáris, akkor a “valóságos értelemben vett” halál sem létezhet.
    A legtöbb tudós valószínűleg azt mondaná, hogy a túlvilág fogalma vagy teljesen értelmetlen, vagy szimplán csak nem bizonyítható. Most egy szakértő mégis azt állítja, hogy bizonyítéka van, mely igazolja a síron túli létet – és ez a bizonyíték a kvantumfizikára épül.

    Professor Robert Lanza azt állítja, hogy a biocentrizmus elmélete szerint a halál – ahogy mi ismerjük – nem más, mint a tudatunk által létrehozott illúzió.
    Professor Robert Lanza azt állítja, hogy a biocentrizmus elmélete szerint az általunk ismert halál pusztán egy illúzió. Úgy véli, tudatunk hozza létre a világegyetemet és nem fordítva, és ha elfogadjuk, hogy a tér és az idő “elménk eszközei”, akkor a “valóságos értelemben vett” halál sem létezhet.

    “Azt hisszük, az élet csak a szén és egyéb adalék-molekulák tevékenysége – élünk egy ideig, majd elrothadunk a földben.” érvelt a tudós a honlapján.

    Sőt, Lanza, aki egyébként az észak-karolinai Wake Forest Orvostudományi Egyetemen végzett, ennél tovább megy, és azt állítja, hogy mi, emberek, azért hiszünk a halálban, mert “erre tanítottak minket, hogy meghalunk”, vagy még pontosabban, a tudatunk a testünkkel társítja az életet, és azt persze tudjuk, hogy a testünk meghal.

    Biocentrizmus elméletében azonban kifejti, hogy a halál talán nem is olyan végleges, mint amilyennek hisszük.

    A biocentrizmus, besorolása szerint ‘a minden elmélete’, és a görögök “élet központja” kifejezéséből származik.

    Hiedelme szerint az élet és a biológia központi helyet foglalnak el a valóság szempontjából, valamint hogy az élet hozza létre az univerzumot, és nem fordítva.

    Ez ezt jelenti, hogy az egyén tudata határozza meg a tárgyak formáját és méretét a világegyetemben.

    Lanza azt a példát említi, ahogyan a körülöttünk lévő világot érzékeljük. Egy személy kéknek látja az eget, és azt mondja, hogy a szín, amit lát, a kék, de az emberi agysejtek képesek megváltoztatni ezt, hogy az ég zöldnek vagy pirosnak látsszék.
    LANZA BIOCENTRIZMUS ELMÉLETE ÉS A TÚLVILÁG

    A biocentrizmust a ‘minden elméletek’ közé sorolják, és a görög “élet központja” kifejezésből származik. Hiedelme szerint az élet és a biológia központi helyet foglalnak el a valóság szempontjából, valamint az élet hozza létre az univerzumot, és nem fordítva.

    Lanza azt a példát említi, ahogyan a körülöttünk lévő világot érzékeljük. Egy személy kéknek látja az eget, és azt mondja, hogy a szín, amit lát, a kék, de az emberi agysejtek képesek megváltoztatni ezt, hogy az ég zöldnek vagy pirosnak látsszék.

    A tudatunk ad értelmet a világnak, és lehetséges azt módosítani, hogy megváltozzon az értelmezése.

    Ha a biocentrizmus szempontjából szemléljük a világegyetemet, ez azt is jelenti, hogy a tér és idő nem viselkednek azon a szigorú, merev módon, ahogy mi azt gondoljuk.

    Összegezve, a tér és idő “csak az elménk eszközei.”

    Ha ezt az elméletet – amely szerint a tér és az idő, csupán elménk teremtményei – elfogadjuk, ez azt jelenti, hogy a halál és a halhatatlanság eszméje egy térbeli vagy lineáris határok nélküli világban létezik. Elméleti fizikusok úgy vélik, hogy végtelen számú világegyetem létezik, az emberek különféle változataival együtt, és párhuzamosan zajlanak bennük történések.
    Lanza hozzátette, hogy minden, ami lehetőség szerint megtörténhet, meg is történik ennek a számtalan világegyetemnek egy bizonyos pontján, és ez azt jelenti, a halál sem létezhet “valódi értelemben vett” módon.

    Lanza ehelyett azt állítja, hogy amikor meghalunk, az életünk “egy virághoz, amely a halál után visszatér, hogy virágba boruljon a számtalan univerzumok valamelyikében”.

    “A lényeg ez: bármi, amit látsz, nem létezhet a tudatosságod nélkül” – magyarázta Lanza. “A tudatosságunk ad értelmet a világnak.”

    Ha a biocentrizmus szempontjából szemléljük a világegyetemet, ez azt is jelenti, hogy a tér és idő nem viselkednek azon a szigorú, merev módon, ahogy mi azt gondoljuk. Összegezve tehát, a tér és idő “csak az elménk eszközei.”

    Ha ezt az elméletet – amely szerint a tér és az idő, csupán elménk teremtményei – elfogadjuk, ez azt jelenti, hogy a halál és a halhatatlanság eszméje egy térbeli vagy lineáris határok nélküli világban létezik. Hasonlóképpen, az elméleti fizikusok szerint, végtelen számú világegyetem létezik, és ezekben az emberek és helyzetek különféle változatai zajlanak egyszerre, párhuzamosan.
    Lanza a képen a ‘kettős rés’ kísérlet említi, amely alátámasztja az állításait. Amikor a tudósok megfigyelik, amint egy részecske két résen áthalad, a részecske vagy egyik résen megy keresztül vagy a másikon. Ha nincs megfigyelő, úgy viselkedik, mint egy hullám, és mindkét résen áthalad egyszerre. Ez azt jelenti, hogy viselkedése a megfigyelő személy észlelése alapján változik.

    Lanza hozzátette, hogy minden, ami lehetőség szerint megtörténhet, meg is történik ennek a számtalan világegyetemnek egy bizonyos pontján, és ez azt jelenti, a halál sem létezhet “valódi értelemben vett” módon.

    Lanza ehelyett azt állítja, hogy amikor meghalunk, az életünk “egy virághoz, amely a halál után visszatér, hogy virágba boruljon a számtalan univerzumok valamelyikében.”

    Majd így folytatta: “Az élet egy kaland, amely túlmutat a szokásos lineáris gondolkodásmódunkon. Amikor meghalunk, nem egy véletlenszerű billiardgolyó-mátrixba távozunk, hanem az élet-mátrixba, melyből nem lehet egykönnyen megszökni.

    Lanza a híres ‘kettős rés’ kísérlet említi, amely alátámasztja állításait.

    A kísérletben, amikor a tudósok megfigyelnek egy részecskét, amint áthalad egy akadályt képező tárgy két résén, a részecske úgy viselkedik, mint egy golyó, és vagy az egyik vagy a másik résen megy keresztül. S mégis, ha nem figyelik meg, a részecske úgy viselkedik, mint egy hullám, vagyis átmegy a két résen egyszerre. Ez azt mutatja, hogy az anyag és az energia egyaránt rendelkezik a hullámok és a részecskék jellemzőivel, és részecske viselkedése a megfigyelő észlelése és tudata alapján változik.

  • nandi írta:

    Prof. Dr. Freund Tamás agykutató beszél a lélekről, az agyról, az ateizmusról és az evolúcióról.
    „…Akármennyire komplex terméke az agy az evolúciónak, nem gondolom, hogy képes kitermelni egy olyan nem anyagi entitást – nevezzük elmének, éntudatnak, szabad akaratnak, léleknek, de leginkább ezek együttesének – amely irányítóként hat vissza az őt létrehozó idegsejtek hálózatára. … Inkább azt tudom elképzelni, hogy, mint az anyag evolúciójának csúcsa, az emberi agy vált alkalmassá, hogy rajta keresztül a teremtő eredetű lélek meg tudjon nyilvánulni az anyagi világ és ami fontosabb, a többi lélek számára. …az agyunk nem kitermeli, hanem befogadja az egyébként tér-idő dimenziókon kívül létező lelkünket. Az ateisták hite még nagyobb, mint az enyém, mert ők el tudják hinni, hogy az öntudatára ébredt emberi agy az ősrobbanással önmagából, önmagától és önmagáért keletkezett anyagi világ fejlődésének terméke lenne. … A legnagyobb rejtély a gondolkodó, szabad akarattal rendelkező ember keletkezésének az értelme, a lelkünk eredete, küldetése és sorsa. Ezek olyan kérdések, amelyekre a természettudomány sohasem fog választ adni.
    http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/vilaghiru-magyar-agykutato-meglepo-vallomasa-istenrol/
    Interjú részlet

    “…a gyermeki hitet könnyű elveszíteni, ha nem nyer megerősítést a felnőtté vált ember agyában. Az idegtudós az anyag evolúciójának a csúcsát, az agyat vizsgálja. Azt a szervünket, amelyen keresztül a lelkünk megnyilvánul az anyagi világ számára. És olyan funkciók produkálásra is képes, amire semmi más biológiai, fizikai-kémiai anyag nem. Ha a neurobiológus megismeri az idegsejthálózatokat, nehezen tudja elképzelni, hogyan lesznek ebből új gondolatok, hogyan tehet föl az idegsejtek hálózata olyan kérdéseket, mint hogy mi az élet értelme. Akármennyire komplex terméke az agy az evolúciónak, nem gondolom, hogy képes kitermelni egy olyan nem anyagi entitást – nevezzük elmének, éntudatnak, szabad akaratnak, léleknek, de leginkább ezek együttesének – amely irányítóként hat vissza az őt létrehozó idegsejtek hálózatára.

    Inkább azt tudom elképzelni, hogy, mint az anyag evolúciójának csúcsa, az emberi agy vált alkalmassá, hogy rajta keresztül a teremtő eredetű lélek meg tudjon nyilvánulni az anyagi világ és ami fontosabb, a többi lélek számára.

    – A lélek tehát külső beavatkozásra került belénk az evolúció folyamán?

    – Az ateista elképzelés szerint a tudat az anyagi agy működésének emergens tulajdonsága. Én úgy gondolom, az anyagnak nem lehet olyan emergens tulajdonsága, ami visszahat az őt létrehozó idegsejthálózatra. Már csak azért sem, mert ha kiveszünk egy szövetmintát az emberi agyból, és összehasonlítjuk a majom vagy a macska ugyanonnan kivett szövetmintájával, akkor közel ugyanannyi sejtet találunk, ugyanolyan típusúakat, a kapcsolódási törvényszerűségeik, a kommunikációra használt molekulák is egyformák. A fő különbség, hogy ezekből a kis agykérgi oszlopokból az emberi agyban jóval több van, mint egy majom vagy egy macska agyában. ha valaki elhiszi, hogy csak mert ezekből az egységekből jóval többet pakolok egymás mellé, a hálózat generál egy nem anyagi jellegű éntudatot, az élet értelmén lamentáló elmét, akkor azt is el kell hinnie, hogy ha chipekből kapcsolunk össze egyre többet, akkor egyszer eljutunk egy számítógéphez, ami előbb-utóbb szintén kitermel magából egy elmét, ami majd az éterből visszahat és programozza a gépet létrehozó chipek hálózatát. Ezért gondolom én, hogy az

    agyunk nem kitermeli, hanem befogadja az egyébként tér-idő dimenziókon kívül létező lelkünket. Az ateisták hite még nagyobb, mint az enyém, mert ők el tudják hinni, hogy az öntudatára ébredt emberi agy az ősrobbanással önmagából, önmagától és önmagáért keletkezett anyagi világ fejlődésének terméke lenne. Én ezt nem tudom elhinni, természettudományos bizonyítékaink pedig egyik álláspontra sincsenek.

    – Vagyis minden további nélkül össze tudja egyeztetni istenhitét a tudománnyal.

    – Érdemes belegondolni, hogy az ősrobbanás utáni első másodpercben, ha az öt fizikai állandó nem úgy van beállítva, ahogy, hanem mondjuk a gravitációs állandó néhány százezreléknyivel nagyobb, akkor az univerzum visszazuhan önmagába. Ha az atommagok belső kölcsönhatási állandója néhány milliomod részével kisebb vagy nagyobb, csak hidrogén- vagy csak héliumatomok keletkeznek, és sohasem jön létre a szénatomra épülő szerves élet. Az ateisták hiedelme szerint ez magától alakult így ki.

    Én inkább abban hiszek, hogy volt egy teremtő lélek, akinek valamiért eszébe jutott, hogy anyagi világra volna szükség. Ahogy a Biblia írja, kezdetben volt az Ige. A teremtő szándék. A fizikai állandókat úgy állította be, hogy hozzánk hasonló lények jöjjenek létre. a kémiai, majd biológiai evolúciós szabályai, úgy mint a természetes szelekció, nem mások, mint a teremtés eszközei. Nincs abban semmi különleges, ha egy tudós istenhívő.

    Inkább abban látom a különlegességet, ha egy tudós ateista. Olyan hiedelemrendszerben kell élnie, aminek én nem látom az értelmét. A legnagyobb rejtély a gondolkodó, szabad akarattal rendelkező ember keletkezésének az értelme, a lelkünk eredete, küldetése és sorsa. Ezek olyan kérdések, amelyekre a természettudomány sohasem fog választ adni. Ha pedig a hitünk más kérdésekkel foglalkozik, mint a tudomány, akkor miért ne lehetne a kettő összeegyeztethető, egymást kiegészítő?”

  • nandi írta:

    Weöres Sándor – Nem szándékom
    http://www.youtube.com/watch?v=XHFXQdJxbz8&feature=autoplay&list=PL4787B18321A9E1F5&lf=autoplay&playnext=6

    RAPSZÓDIA A KIVÍVOTT SZABADSÁGRÓL

    Lehet-e, hogy nem áll az óra?
    és hogy rabságunk ideje lejárt?
    Csodálkozva nézzük karunkon
    az elpattant bilincs gennyes nyomát.

    Mi eddig nyűgként hangzott: a szabadság,
    most nem mint szólam, közöttünk lebeg,
    sorsunkat a kezünkbe vesszük
    és zsarnokaink tűnjenek.

    Az én szavam még hősöket
    sose dicsérhetett
    korunk pöcegödrében.
    Köszöntelek, szabadsághősök:
    Világos után százhét évre
    harcotok végre győzött!

    Vívtatok szinte csupasz mellel,
    a fegyveres cár és Paskievics ellen!
    (Népek és lelkek elnyomóját
    Marx követőjének nevezzem?)

    Szibéria vett körül minket,
    fagyos, ködös, szűk gorizont,
    hol lefagy minden terv virága
    és bilincsben csörög a csont.

    A tundra a torkunkra lépett,
    így tengődtünk több mint tíz évet,
    a sztyeppe részeg félnomádja
    nyakunk markolva magyarázta,
    mi a műveltség és a tudás,
    az élenjáró haladás.

    Rabtábor volt az egész ország,
    határait jól őrizték,
    benn tipródott kétféle szerzet:
    hajszolt munkás, hajtó pribék.

    Emberevő bálvány előtt
    kellett mormolnunk monoton imánk,
    hátunkon korbács csattogott,
    csúszkálhattunk: Oh, bölcs atyánk!

    Plakát, brosura harsogott,
    hogy épülünk, hogy haladunk
    s zengnünk kellett: de szép, de jó!
    míg elhordták a kenyerünk,
    míg megmérgezték a borunk.

    A köd már foszlik. Visszanézve
    az ember csodálkozni kezd:
    szalamandrák, vagy mik vagyunk mi,
    hogy tíz évig kibírtuk ezt?

    Fúró szavak, vagy mik vezettek,
    hogy bimbóban ölték a jót
    s díjazták a puha gerincet,
    az apja ellen besúgót?

    Itt lakájokat tenyésztettek
    özönével tíz év alatt,
    érdem volt a jellemtelenség:
    hogy győzzük most a jó utat?

    [A vers nincs befejezve, másik variánsának részlete]:

    A köd eloszlott, s visszanézve
    az ember csodálkozni kezd:
    szalamandrák, vagy mik vagyunk mi,
    hogy tíz évig kibírtuk ezt?

    E tíz év a javunkra válik,
    ha kijártuk az iskolát:
    zsarnokot többé ne növesszünk,
    akármilyen ígérgetéssel
    húzza nyakunkra az igát.

    Ha nem talál testvéreit
    eláruló hajcsárokat:
    hiába ordít szakadatlan,
    hatalma, mint hólyag, kipukkan,
    látszat-ereje szétszakad.

    Az én dalom még hősöket
    sose köszönthetett
    korunk sivatagában.
    Üdv nektek, ti szabadsághősök,
    akik emberi életünkért
    vívtatok szinte csupasz mellel,
    fegyver nélkül fegyver ellen!

    Szavam, szívem
    ott harcolt a ti sorotokban,
    testem megbújt a rejtekhelyen.
    S ha megint ránktör bármilyen tirannus:
    vén testtel, mely fegyvert még nem fogott,
    én is ott harcolok,
    mégegy rabságban élni nem fogok!

    (1956)

    http://1.bp.blogspot.com/-hTGXWU541uQ/UmYd_FwvsqI/AAAAAAAAATc/ASwVKc05Rrs/s320/we_portr%25C3%25A91.jpg

    http://frankleone510.blogspot.hu/2013/10/oktober-23-apropojan-weores-sandor.html?showComment=1382461716615

Hózzászólás írása

Be kell jelentkezned a hozzászólás írásához.

5 hozzászólás ehhez “nem-szándékom”

  • nandi írta:

    A kvantumfizika bebizonyítja, hogy van túlvilág
    http://napielemozsia.hu/cikkek/a-kvantumfizika-bebizonyitja-hogy-van-tulvilag?fb_comment_id=192272267631153_364699#.V1UwEyFyVrg
    „A biocentrizmus elmélete szerint a halál pusztán egy illúzió” – állítja Robert Lanza. A tudós szerint az élet hozza létre a világegyetemet, és nem fordítva, ez pedig azt jelenti, hogy tér és idő nem létezik azon a lineáris módon, ahogyan mi gondolkodunk róla. Lanza a híres kettős-rés kísérlettel igazolja állítását, ami ha igaz, és a tér és idő valóban nem lineáris, akkor a “valóságos értelemben vett” halál sem létezhet.
    A legtöbb tudós valószínűleg azt mondaná, hogy a túlvilág fogalma vagy teljesen értelmetlen, vagy szimplán csak nem bizonyítható. Most egy szakértő mégis azt állítja, hogy bizonyítéka van, mely igazolja a síron túli létet – és ez a bizonyíték a kvantumfizikára épül.

    Professor Robert Lanza azt állítja, hogy a biocentrizmus elmélete szerint a halál – ahogy mi ismerjük – nem más, mint a tudatunk által létrehozott illúzió.
    Professor Robert Lanza azt állítja, hogy a biocentrizmus elmélete szerint az általunk ismert halál pusztán egy illúzió. Úgy véli, tudatunk hozza létre a világegyetemet és nem fordítva, és ha elfogadjuk, hogy a tér és az idő “elménk eszközei”, akkor a “valóságos értelemben vett” halál sem létezhet.

    “Azt hisszük, az élet csak a szén és egyéb adalék-molekulák tevékenysége – élünk egy ideig, majd elrothadunk a földben.” érvelt a tudós a honlapján.

    Sőt, Lanza, aki egyébként az észak-karolinai Wake Forest Orvostudományi Egyetemen végzett, ennél tovább megy, és azt állítja, hogy mi, emberek, azért hiszünk a halálban, mert “erre tanítottak minket, hogy meghalunk”, vagy még pontosabban, a tudatunk a testünkkel társítja az életet, és azt persze tudjuk, hogy a testünk meghal.

    Biocentrizmus elméletében azonban kifejti, hogy a halál talán nem is olyan végleges, mint amilyennek hisszük.

    A biocentrizmus, besorolása szerint ‘a minden elmélete’, és a görögök “élet központja” kifejezéséből származik.

    Hiedelme szerint az élet és a biológia központi helyet foglalnak el a valóság szempontjából, valamint hogy az élet hozza létre az univerzumot, és nem fordítva.

    Ez ezt jelenti, hogy az egyén tudata határozza meg a tárgyak formáját és méretét a világegyetemben.

    Lanza azt a példát említi, ahogyan a körülöttünk lévő világot érzékeljük. Egy személy kéknek látja az eget, és azt mondja, hogy a szín, amit lát, a kék, de az emberi agysejtek képesek megváltoztatni ezt, hogy az ég zöldnek vagy pirosnak látsszék.
    LANZA BIOCENTRIZMUS ELMÉLETE ÉS A TÚLVILÁG

    A biocentrizmust a ‘minden elméletek’ közé sorolják, és a görög “élet központja” kifejezésből származik. Hiedelme szerint az élet és a biológia központi helyet foglalnak el a valóság szempontjából, valamint az élet hozza létre az univerzumot, és nem fordítva.

    Lanza azt a példát említi, ahogyan a körülöttünk lévő világot érzékeljük. Egy személy kéknek látja az eget, és azt mondja, hogy a szín, amit lát, a kék, de az emberi agysejtek képesek megváltoztatni ezt, hogy az ég zöldnek vagy pirosnak látsszék.

    A tudatunk ad értelmet a világnak, és lehetséges azt módosítani, hogy megváltozzon az értelmezése.

    Ha a biocentrizmus szempontjából szemléljük a világegyetemet, ez azt is jelenti, hogy a tér és idő nem viselkednek azon a szigorú, merev módon, ahogy mi azt gondoljuk.

    Összegezve, a tér és idő “csak az elménk eszközei.”

    Ha ezt az elméletet – amely szerint a tér és az idő, csupán elménk teremtményei – elfogadjuk, ez azt jelenti, hogy a halál és a halhatatlanság eszméje egy térbeli vagy lineáris határok nélküli világban létezik. Elméleti fizikusok úgy vélik, hogy végtelen számú világegyetem létezik, az emberek különféle változataival együtt, és párhuzamosan zajlanak bennük történések.
    Lanza hozzátette, hogy minden, ami lehetőség szerint megtörténhet, meg is történik ennek a számtalan világegyetemnek egy bizonyos pontján, és ez azt jelenti, a halál sem létezhet “valódi értelemben vett” módon.

    Lanza ehelyett azt állítja, hogy amikor meghalunk, az életünk “egy virághoz, amely a halál után visszatér, hogy virágba boruljon a számtalan univerzumok valamelyikében”.

    “A lényeg ez: bármi, amit látsz, nem létezhet a tudatosságod nélkül” – magyarázta Lanza. “A tudatosságunk ad értelmet a világnak.”

    Ha a biocentrizmus szempontjából szemléljük a világegyetemet, ez azt is jelenti, hogy a tér és idő nem viselkednek azon a szigorú, merev módon, ahogy mi azt gondoljuk. Összegezve tehát, a tér és idő “csak az elménk eszközei.”

    Ha ezt az elméletet – amely szerint a tér és az idő, csupán elménk teremtményei – elfogadjuk, ez azt jelenti, hogy a halál és a halhatatlanság eszméje egy térbeli vagy lineáris határok nélküli világban létezik. Hasonlóképpen, az elméleti fizikusok szerint, végtelen számú világegyetem létezik, és ezekben az emberek és helyzetek különféle változatai zajlanak egyszerre, párhuzamosan.
    Lanza a képen a ‘kettős rés’ kísérlet említi, amely alátámasztja az állításait. Amikor a tudósok megfigyelik, amint egy részecske két résen áthalad, a részecske vagy egyik résen megy keresztül vagy a másikon. Ha nincs megfigyelő, úgy viselkedik, mint egy hullám, és mindkét résen áthalad egyszerre. Ez azt jelenti, hogy viselkedése a megfigyelő személy észlelése alapján változik.

    Lanza hozzátette, hogy minden, ami lehetőség szerint megtörténhet, meg is történik ennek a számtalan világegyetemnek egy bizonyos pontján, és ez azt jelenti, a halál sem létezhet “valódi értelemben vett” módon.

    Lanza ehelyett azt állítja, hogy amikor meghalunk, az életünk “egy virághoz, amely a halál után visszatér, hogy virágba boruljon a számtalan univerzumok valamelyikében.”

    Majd így folytatta: “Az élet egy kaland, amely túlmutat a szokásos lineáris gondolkodásmódunkon. Amikor meghalunk, nem egy véletlenszerű billiardgolyó-mátrixba távozunk, hanem az élet-mátrixba, melyből nem lehet egykönnyen megszökni.

    Lanza a híres ‘kettős rés’ kísérlet említi, amely alátámasztja állításait.

    A kísérletben, amikor a tudósok megfigyelnek egy részecskét, amint áthalad egy akadályt képező tárgy két résén, a részecske úgy viselkedik, mint egy golyó, és vagy az egyik vagy a másik résen megy keresztül. S mégis, ha nem figyelik meg, a részecske úgy viselkedik, mint egy hullám, vagyis átmegy a két résen egyszerre. Ez azt mutatja, hogy az anyag és az energia egyaránt rendelkezik a hullámok és a részecskék jellemzőivel, és részecske viselkedése a megfigyelő észlelése és tudata alapján változik.

  • nandi írta:

    Prof. Dr. Freund Tamás agykutató beszél a lélekről, az agyról, az ateizmusról és az evolúcióról.
    „…Akármennyire komplex terméke az agy az evolúciónak, nem gondolom, hogy képes kitermelni egy olyan nem anyagi entitást – nevezzük elmének, éntudatnak, szabad akaratnak, léleknek, de leginkább ezek együttesének – amely irányítóként hat vissza az őt létrehozó idegsejtek hálózatára. … Inkább azt tudom elképzelni, hogy, mint az anyag evolúciójának csúcsa, az emberi agy vált alkalmassá, hogy rajta keresztül a teremtő eredetű lélek meg tudjon nyilvánulni az anyagi világ és ami fontosabb, a többi lélek számára. …az agyunk nem kitermeli, hanem befogadja az egyébként tér-idő dimenziókon kívül létező lelkünket. Az ateisták hite még nagyobb, mint az enyém, mert ők el tudják hinni, hogy az öntudatára ébredt emberi agy az ősrobbanással önmagából, önmagától és önmagáért keletkezett anyagi világ fejlődésének terméke lenne. … A legnagyobb rejtély a gondolkodó, szabad akarattal rendelkező ember keletkezésének az értelme, a lelkünk eredete, küldetése és sorsa. Ezek olyan kérdések, amelyekre a természettudomány sohasem fog választ adni.
    http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/vilaghiru-magyar-agykutato-meglepo-vallomasa-istenrol/
    Interjú részlet

    “…a gyermeki hitet könnyű elveszíteni, ha nem nyer megerősítést a felnőtté vált ember agyában. Az idegtudós az anyag evolúciójának a csúcsát, az agyat vizsgálja. Azt a szervünket, amelyen keresztül a lelkünk megnyilvánul az anyagi világ számára. És olyan funkciók produkálásra is képes, amire semmi más biológiai, fizikai-kémiai anyag nem. Ha a neurobiológus megismeri az idegsejthálózatokat, nehezen tudja elképzelni, hogyan lesznek ebből új gondolatok, hogyan tehet föl az idegsejtek hálózata olyan kérdéseket, mint hogy mi az élet értelme. Akármennyire komplex terméke az agy az evolúciónak, nem gondolom, hogy képes kitermelni egy olyan nem anyagi entitást – nevezzük elmének, éntudatnak, szabad akaratnak, léleknek, de leginkább ezek együttesének – amely irányítóként hat vissza az őt létrehozó idegsejtek hálózatára.

    Inkább azt tudom elképzelni, hogy, mint az anyag evolúciójának csúcsa, az emberi agy vált alkalmassá, hogy rajta keresztül a teremtő eredetű lélek meg tudjon nyilvánulni az anyagi világ és ami fontosabb, a többi lélek számára.

    – A lélek tehát külső beavatkozásra került belénk az evolúció folyamán?

    – Az ateista elképzelés szerint a tudat az anyagi agy működésének emergens tulajdonsága. Én úgy gondolom, az anyagnak nem lehet olyan emergens tulajdonsága, ami visszahat az őt létrehozó idegsejthálózatra. Már csak azért sem, mert ha kiveszünk egy szövetmintát az emberi agyból, és összehasonlítjuk a majom vagy a macska ugyanonnan kivett szövetmintájával, akkor közel ugyanannyi sejtet találunk, ugyanolyan típusúakat, a kapcsolódási törvényszerűségeik, a kommunikációra használt molekulák is egyformák. A fő különbség, hogy ezekből a kis agykérgi oszlopokból az emberi agyban jóval több van, mint egy majom vagy egy macska agyában. ha valaki elhiszi, hogy csak mert ezekből az egységekből jóval többet pakolok egymás mellé, a hálózat generál egy nem anyagi jellegű éntudatot, az élet értelmén lamentáló elmét, akkor azt is el kell hinnie, hogy ha chipekből kapcsolunk össze egyre többet, akkor egyszer eljutunk egy számítógéphez, ami előbb-utóbb szintén kitermel magából egy elmét, ami majd az éterből visszahat és programozza a gépet létrehozó chipek hálózatát. Ezért gondolom én, hogy az

    agyunk nem kitermeli, hanem befogadja az egyébként tér-idő dimenziókon kívül létező lelkünket. Az ateisták hite még nagyobb, mint az enyém, mert ők el tudják hinni, hogy az öntudatára ébredt emberi agy az ősrobbanással önmagából, önmagától és önmagáért keletkezett anyagi világ fejlődésének terméke lenne. Én ezt nem tudom elhinni, természettudományos bizonyítékaink pedig egyik álláspontra sincsenek.

    – Vagyis minden további nélkül össze tudja egyeztetni istenhitét a tudománnyal.

    – Érdemes belegondolni, hogy az ősrobbanás utáni első másodpercben, ha az öt fizikai állandó nem úgy van beállítva, ahogy, hanem mondjuk a gravitációs állandó néhány százezreléknyivel nagyobb, akkor az univerzum visszazuhan önmagába. Ha az atommagok belső kölcsönhatási állandója néhány milliomod részével kisebb vagy nagyobb, csak hidrogén- vagy csak héliumatomok keletkeznek, és sohasem jön létre a szénatomra épülő szerves élet. Az ateisták hiedelme szerint ez magától alakult így ki.

    Én inkább abban hiszek, hogy volt egy teremtő lélek, akinek valamiért eszébe jutott, hogy anyagi világra volna szükség. Ahogy a Biblia írja, kezdetben volt az Ige. A teremtő szándék. A fizikai állandókat úgy állította be, hogy hozzánk hasonló lények jöjjenek létre. a kémiai, majd biológiai evolúciós szabályai, úgy mint a természetes szelekció, nem mások, mint a teremtés eszközei. Nincs abban semmi különleges, ha egy tudós istenhívő.

    Inkább abban látom a különlegességet, ha egy tudós ateista. Olyan hiedelemrendszerben kell élnie, aminek én nem látom az értelmét. A legnagyobb rejtély a gondolkodó, szabad akarattal rendelkező ember keletkezésének az értelme, a lelkünk eredete, küldetése és sorsa. Ezek olyan kérdések, amelyekre a természettudomány sohasem fog választ adni. Ha pedig a hitünk más kérdésekkel foglalkozik, mint a tudomány, akkor miért ne lehetne a kettő összeegyeztethető, egymást kiegészítő?”

  • nandi írta:

    Weöres Sándor – Nem szándékom
    http://www.youtube.com/watch?v=XHFXQdJxbz8&feature=autoplay&list=PL4787B18321A9E1F5&lf=autoplay&playnext=6

    RAPSZÓDIA A KIVÍVOTT SZABADSÁGRÓL

    Lehet-e, hogy nem áll az óra?
    és hogy rabságunk ideje lejárt?
    Csodálkozva nézzük karunkon
    az elpattant bilincs gennyes nyomát.

    Mi eddig nyűgként hangzott: a szabadság,
    most nem mint szólam, közöttünk lebeg,
    sorsunkat a kezünkbe vesszük
    és zsarnokaink tűnjenek.

    Az én szavam még hősöket
    sose dicsérhetett
    korunk pöcegödrében.
    Köszöntelek, szabadsághősök:
    Világos után százhét évre
    harcotok végre győzött!

    Vívtatok szinte csupasz mellel,
    a fegyveres cár és Paskievics ellen!
    (Népek és lelkek elnyomóját
    Marx követőjének nevezzem?)

    Szibéria vett körül minket,
    fagyos, ködös, szűk gorizont,
    hol lefagy minden terv virága
    és bilincsben csörög a csont.

    A tundra a torkunkra lépett,
    így tengődtünk több mint tíz évet,
    a sztyeppe részeg félnomádja
    nyakunk markolva magyarázta,
    mi a műveltség és a tudás,
    az élenjáró haladás.

    Rabtábor volt az egész ország,
    határait jól őrizték,
    benn tipródott kétféle szerzet:
    hajszolt munkás, hajtó pribék.

    Emberevő bálvány előtt
    kellett mormolnunk monoton imánk,
    hátunkon korbács csattogott,
    csúszkálhattunk: Oh, bölcs atyánk!

    Plakát, brosura harsogott,
    hogy épülünk, hogy haladunk
    s zengnünk kellett: de szép, de jó!
    míg elhordták a kenyerünk,
    míg megmérgezték a borunk.

    A köd már foszlik. Visszanézve
    az ember csodálkozni kezd:
    szalamandrák, vagy mik vagyunk mi,
    hogy tíz évig kibírtuk ezt?

    Fúró szavak, vagy mik vezettek,
    hogy bimbóban ölték a jót
    s díjazták a puha gerincet,
    az apja ellen besúgót?

    Itt lakájokat tenyésztettek
    özönével tíz év alatt,
    érdem volt a jellemtelenség:
    hogy győzzük most a jó utat?

    [A vers nincs befejezve, másik variánsának részlete]:

    A köd eloszlott, s visszanézve
    az ember csodálkozni kezd:
    szalamandrák, vagy mik vagyunk mi,
    hogy tíz évig kibírtuk ezt?

    E tíz év a javunkra válik,
    ha kijártuk az iskolát:
    zsarnokot többé ne növesszünk,
    akármilyen ígérgetéssel
    húzza nyakunkra az igát.

    Ha nem talál testvéreit
    eláruló hajcsárokat:
    hiába ordít szakadatlan,
    hatalma, mint hólyag, kipukkan,
    látszat-ereje szétszakad.

    Az én dalom még hősöket
    sose köszönthetett
    korunk sivatagában.
    Üdv nektek, ti szabadsághősök,
    akik emberi életünkért
    vívtatok szinte csupasz mellel,
    fegyver nélkül fegyver ellen!

    Szavam, szívem
    ott harcolt a ti sorotokban,
    testem megbújt a rejtekhelyen.
    S ha megint ránktör bármilyen tirannus:
    vén testtel, mely fegyvert még nem fogott,
    én is ott harcolok,
    mégegy rabságban élni nem fogok!

    (1956)

    http://1.bp.blogspot.com/-hTGXWU541uQ/UmYd_FwvsqI/AAAAAAAAATc/ASwVKc05Rrs/s320/we_portr%25C3%25A91.jpg

    http://frankleone510.blogspot.hu/2013/10/oktober-23-apropojan-weores-sandor.html?showComment=1382461716615

Hózzászólás írása

Be kell jelentkezned a hozzászólás írásához.