3 hozzászólás ehhez “Viktor”

  • nandi írta:

    Orbán Viktor feltöltött egy új videót: Tusványos 2016.
    https://www.facebook.com/orbanviktor/videos/10154265365551093/

  • nandi írta:

    Orbán Viktor “Ne féljetek, harcoljatok”
    https://www.youtube.com/watch?v=BgRGMlJArzk&app=desktop

  • nandi írta:

    Tisztelt Hölgyeim és Uraim! http://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-eloadasa-a-xxvii-balvanyosi-nyari-szabadegyetem-es-diaktaborban/

    Ezek után azt kell mondanom összefoglalva az eddigi mondandómat, hogy Európa elvesztette a globális szerepét, és regionális szereplővé minősült, nem képes megvédeni a saját polgárait, nem képes megvédeni a saját külső határait, nem képes egyben tartani a közösséget, hiszen az Egyesült Királyság éppen kilépett. Mi kell még ahhoz, hogy kimondjuk, hogy az európai politikai vezetés megbukott? Egyetlen célját sem tudja elérni, ezért amikor össze fogunk majd gyülekezni szeptemberben Pozsonyban, akkor nem szépségflastromokra, szőnyeg alá söprésre meg szerecsenmosdatásra van szükségünk, hanem világosan ki kell mondanunk, hogy azért kell összejönnünk, megbeszélnünk Európa jövőjét, mert Európa jelenlegi politikai vezetése megbukott. Világossá kell tennünk, hogy a mi problémánk nem Mekkában, hanem Brüsszelben van, nekünk a brüsszeli bürokraták jelentik az akadályt, nem az iszlám. Az iszlámot tudnánk kezelni, ha hagynák, hogy úgy kezeljük, ahogy szerintünk egyébként azt kezelni érdemes.

    Ezt azért említettem meg most Önöknek, mert szeptemberben Pozsonyban össze fognak gyülekezni Európa vezetői, hogy megvitassák Európa jövőjét. Kétféle hangulatban fognak odaérkezni emberek, a mostani elit védeni fogja a mundér becsületét, és ki fogja mutatni, hogy a kiválásról a britek tehetnek, a terrorizmusban az európai vezetés ártatlan, a délről érkező migrációs nyomással szemben érző szívű ember nem léphet fel, és folytathatnám a sort. Minden egyes eddigi hibáról megpróbálják bebizonyítani, hogy tulajdonképpen, ha hibák is, semmiképpen nem rendszerszintű hibák. A valóság ezzel szemben az, és a közép-európaiaknak ezt kell képviselni, hogy Európában alapvető változásokra van szükség. A kérdés az, hogy szabad-e nekünk erről beszélni? Mi van a régi és az új Európával? Ugye, korábban, amikor azt mondták, hogy van régi Európa, meg új Európa, akkor megsértődtünk. Chirac elnök különösen szeretett erről beszélni, mert azt mondtuk, hogy mi egy ezeréves keresztény állam vagyunk, ne viccelődjünk már, milyen új Európához akarnak bennünket, magyarokat sorolni?! Ha van régi Európa, az itt van, arról nem is beszélve, hogyha arról beszélünk, hogyan képzeljük el Európa fővárosát, akkor gyakrabban jut eszünkbe Budapest, mint Brüsszel, tehát korábban, amikor az Európai Unió régi tagállamait régi Európának nevezték, bennünket meg új Európának, akkor megsértődtünk. Ma már nem vagyok biztos abban, hogy történetfilozófiailag kell reflektálnunk erre a különbségtételre. Ugyanis a régi Európa ma annyit jelent, hogy változásra képtelen Európa. Ők az alapító tagjai az Európai Uniónak, ők azok, akik létrehozták az eurózónát, és jól láthatóan stagnálnak, és van egy másik Európa, akiket később vettek fel az Európai Unióba, akiket új Európának mondanak: ez viszont életképes, tele van energiával, képes a megújulásra, keresi a válaszokat az új kihívásokra, tehát perspektivikus része a földrészünknek. Ezért azt gondolom, hogy talán a régi és az új közötti különbségtétel ma már sokkal kevésbé bántó a számunkra, mint korábban volt. Az igazság az, hogyha megnézzük, hogyan lett a gazdasági válságból elitválság, az elitválságból demokráciaválság, és meghatározzuk, hogy ennek a kijelentésnek mekkora a földrajzi érvénye, akkor azt fogjuk látni, hogy Közép-Európára ez kevésbé vagy egyáltalán nem igaz. Lengyelországban nincs gazdasági válság, Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, Magyarországon – Románia ügyében nem merek nyilatkozni – azt gondolják a fiatal emberek, hogy a régi európai álom még érvényes: ha betartják a törvényeket, ha tisztelik a szüleiket, ha meghallgatják őket, a jövőre vonatkozó tanácsaikat, és szorgalmasan dolgoznak, akkor egy lengyel, egy cseh, egy szlovák és egy magyar fiatal biztosan jobban fog élni, és előrébb fog jutni, mint a szülei. Ez az európai álom, s ez az új Európában, Közép-Európában még érvényes. Ezért nem alakult ki Közép-Európában az a helyzet, hogy gazdasági válság törjön ki, abból elitválság legyen és abból demokráciaválság. Ha ránézünk ezen a szemüvegen keresztül a népszavazásra, amely előttünk áll október 2-án, akkor azt tudjuk mondani, hogy az egyetlen ország ma egész Európában, ahol az emberek elmondhatják a véleményüket a migrációról és a bevándorlásról, az Magyarország. Az egyetlen hely, ahol meghallgatják ma Európában az embereket, az Közép-Európa.

    Summa summarum, tisztelt Hölgyeim és Uraim, látják, hogy belebotlottam abba a problémába, amiről az elején beszéltem, hogy annyi minden történt – a Brexitről még nem is beszéltem, az amerikai elnökválasztás lehetséges következményeiről nem beszéltem, Ukrajna–Oroszország összefüggéséről nem beszéltem, a migrációt is éppen csak érintettem, a jövendő magyar gazdaságpolitikai, társadalompolitikai terveket is csak éppen érinteni tudtam –, és máris a kétszerese is elszaladt annak az időnek, amit az én számomra a tábor vezetősége megadott. Ilyen helyzetben vagyunk. Nem a nagy összegzések időszakát éljük, hanem a folyamatos történések és a folyamatos történések által kikövetelt napi korrekciók politikájának időszakát éljük meg ebben a pillanatban. Ezért volt az én előadásom e tekintetben széttöredezett és sokfele futó, mert így tudott, azt hiszem, legjobban reflektálni arra az életérzésre, amely ma a mienk, amit az európai életről gondolunk.

    Szeretném megköszönni az Önök figyelmét és türelmét, amellyel az előadásomat követték, és zárómondatként csak annyit tudok Önöknek mondani, hogy higgyék el, mindaz, amit 2010-ben Magyarországon elkezdtünk, ideértve a keresztény alapra helyezett új alkotmányt, ideértve a nemzetegyesítés politikáját, ideértve Kósa Lajos tanácsának óvatos megfogalmazását – aki azt mondta 2010-ben, hogy hagyjuk az összes kérdést, dobjuk félre, és egyetlen dologra összepontosítsunk, a családpolitikára meg a demográfiai kérdésekre, mert ezen múlik a jövőnk –, tehát ideértve a családpolitikát, ideértve a filozófiai vagy ideológiai megalapozottságú külpolitika helyetti geopolitikát, a realitások figyelembevételét, azokat a lépéseket, amiket 2010 óta Magyarország belső és külső kapcsolatrendszerének érdekében megindítottunk és létrehoztunk, mindaz egyetlen célt szolgált, amit az elmúlt időszak fejleményei szerintem igazolnak. Ez pedig úgy hangzik, hogy mi azt akarjuk, és ma aligha akarhatunk többet, mint hogy Magyarország egy biztos pont maradjon egy bizonytalan világban.
    Köszönöm szépen a figyelmüket!

Hózzászólás írása

Be kell jelentkezned a hozzászólás írásához.