Atilla és Leó pápa

Atilla és Leó pápa

2 hozzászólás ehhez “Atilla és Leó pápa”

  • nandi írta:

    http://magyarmegmaradasert.hu/szerzok/o-sz/pap-gabor/item/2610-gondolatok-a-szk%C3%ADta-n%C3%A9p-nemzeti-szertart%C3%A1srendr%C5%91l

    …mi mindent is jelenthet az a szó, hogy “pogány”`?

    A kifejezés latin eredetijének, a “paganus”-nak az alapszava, a “pagus”, Páriz Pápai Ferenc 1782-ben Nagyszebenben kinyomtatott szótára szerint egyetlen jelentésû, ez pedig: “Falu”. Az ókori latin nyelv szókincsét egybegyûjtõ újabb kori szakkönyv (Györkösy Alajos, 1984.) kínálata bõségesebb: “1. járás, kerület, vidék; 2. község, falu”. Ebbõl fakadóan a “paganus” jelentései ez utóbbi szakmunkában: mint melléknév “1. falusi; 2. pogány”; mint fõnév “falusi ember”. Páriz Pápainál: melléknévként “Falusi, Falun-való”, fõnévként “Kûl- földi, Paraszt. Item. Pogány, Nem Keresztyén”. Ugyanitt további származékszók is találhatók: “paganicus” = “Falúbéli, Kûl- földi”, illetve “paganalia” = “Falusi Egyház napok, Ünnepek, Butsú járások”.
    Elsõ nekifutásra bizony eléggé meglepõ felismerésig juthatunk el. Eszerint a “pogány” megjelölés a falusi, a paraszti) szinonimája a klasszikus szóhasználatban. Ugy is mondhatnánk, némi aktualizálással: egyfajta antik “népies-urbánus” kettõsségben a pogányság a népiességnek feleltethetõ meg. Mindazonáltal egy ilyen feltételezés nem sokat érne, ha nem tudnánk megtámogatni más forrásokból származó érvekkel.
    Lássuk, a szó mai, szigorúan vallástörténeti értelmében vett “pogányság” vajon mit jelenthetett eredetileg, azoknak a száján, akik a rá vonatkozó keresztény szóhasználatot kialakították. Forrásunk ezúttal az Újszövetség lesz, annak is az utolsó könyve, az Apokalipszis. Kiemelt példamondatunk a 2. rész 26. versében olvasható, Károli Gáspár modernizált fordításában eképpen: “És a ki gyõz, és a ki mindvégig megõrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon…” ! Az eredeti görög szövegben a mi “pogány” szavunknak megfelelõ helyen az “ethnosz” szó áll, ennek a jelentését pedig a Dr. Kiss Jenõ szerkesztette Újszövetségi görög-magyar szótár így adja meg: “nem, nép; tá ethné= a pogányok (pogány keresztények) szemben a zsidókkal…” Az 1875-ben Sárospatakon kiadott Soltész Szinyei-féle ógörög-magyar szótárban a megfelelõ tételnél még ezt találjuk: “sokaság, sereg, csoport, nyáj, falka; nép, néptörzs, nem, nemzet, nemzetség; tá ethné: népek, pogányok”; ugyanitt az “ethnikosz” származékszónál: “népi, népies; külföldi; pogány”. (Az Újszövetségbe ez utóbbi választékból már csakis a “pogány, mint nem-zsidó” jelentésárnyalat örökítõdött tovább! – vö.: Dr. Kiss Jenõ, i.h.)
    Nyilvánvalóan az “ethnosz” megfelelõjeként ruházódott fel a latin “gens=nemzetség” szó már a maga többes számú alakjában is a “gentes=a pogányok” (Páriz Pápai) jelentéssel, hogy azután származékaiban ilyen jelentésváltozatokat produkáljon: “gentilis=egy nemzetnek túlajdona, pogány” (uo.) ; “gentilis= egy nembõl-valók, egy nemzetûek, pogányok” (uo.); “gentilitas=nemzetség, pogányság” (uo.) .
    Újból megtaláltuk tehát az imént rekonstruált “népies urbánus” kettõsség “népi-népies”, sõt “nép-nemzeti” elemét is a pogányság ókor óta folyamatosan vezetett káderlapján.

Hózzászólás írása

Be kell jelentkezned a hozzászólás írásához.