Egy hozzászólás ehhez “Cs Ë N D – 1”

  • nandi írta:

    CzAKÓ GÁBOR: A csönd rózsája – http://www.irodalmijelen.hu/node/14523
    Simon And Garfunkel :The Sound of Silence – http://www.youtube.com/watch?v=4zLfCnGVeL4
    HALLGATNI ARANy: http://osiras.5mp.eu/honlapkepek/osiras/phk7EjrBX9/eredeti/hallgatni_arany.jpg

    Miért kiabálunk amikor dühösek vagyunk?
    Egy hindu szent, aki elment a Gangesz folyóhoz megfürödni, egy családot látott a folyóparton, akik mérgesen kiabáltak egymásra. Odafordult a tanítványaihoz, mosolygott és megkérdezte: “Miért kiabálnak
    az emberek, amikor idegesek egymásra?”

    A tanítványok gondolkodtak egy ideig, majd az egyikük ezt mondta: “Azért, mert ilyenkor elveszítjük a nyugalmunkat.”
    “De miért kiabálunk, amikor a másik személy ott áll mellettünk? Mondhatnánk neki sokkal halkabban is” – kérdezte a szent.

    A tanítványok tanakodtak még, de nem találták a megfelelő választ.

    Végül a szent elmagyarázta: “Mikor két ember mérges egymásra a lelkük eltávolodik egymástól. Hogy leküzdjék ezt a távolságot kiabálniuk kell, hogy meghallják egymást. Minél mérgesebbek, annál hangosabban kiabálnak, hogy leküzdjék a nagy távolságot.

    Mi történik a szerelmeseknél? Ők nem kiabálnak egymásra, hanem halkan beszélnek, mert a lelkük nagyon közel van egymáshoz. Köztük lévő távolság nincs is vagy nagyon kicsi.”

    A szent folytatta: “Amikor még jobban szeretik egymást mi történik? Nem beszélnek, csak suttognak és így még közelebb kerülnek egymáshoz. Végül már suttogniuk sem kell, csak egymás tekintetéből megértik egymást. Ez mutatja meg milyen közel áll két ember egymáshoz, amikor szeretik egymást.”

    Ránézett a tanítványaira és ezt mondta: “Ezért amikor vitáztok ne hagyjátok, hogy lelketek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan dolgokat, amik eltávolítanak egymástól, különben egyszer eljön a nap, mikor akkora lesz a távolság köztetek, hogy lelketek többé nem talál vissza egymáshoz.”

    /Forrás: Divine Evolution, Tóth Kornélia fordítása/

    Nyikolaj Vasziljevics Gogol: http://www.literatura.hu/irok/real/egyorult.htm
    Ó, hisz ha a lánya is… csak egyetlenegyszer… Micsoda arcátlanság! Pfuj! Pfuj! Tudom, tudom! Hallgatok, hallgatok… hallgatok!
    A kutyák nagyon is intelligens lények. Mindenről és mindenkiről megvan a politikai véleményük. Ezekben a levelekben benne lesz minden benne lesz a kegyelmes úrnak, ennek a ritka férfiúnak a teljes arcképe, minden legapróbb kis cselekedete. És talán lesz benne egy és más Őróla is Jó… jó… jó! Tudom, tudom, tudom!… Hallgatok! Hallgatok! Hallgatok!
    Na végre! Ugye, hogy a kutyáknak mindenről és mindenkiről megvan a politikai véleményük. Lássuk csak a papát!
    „…ez egy nagyon különös ember. A legtöbbször hallgat.” Úgy van, ezt én is megfigyeltem… itt van… „én soha nem hallottam tole egyetlen felesleges szót sem…!”
    „A legtöbbször hallgat, de vagy nyolc nappal ezelőtt mihelyst magára maradt, állandóan ezt hajtogatta magában: megkapom, vagy nem kapom meg A bal kezében egy papírlapot tartott, a jobbjában összegyűrt egy másikat, és állandóan ezt hajtogatta: Megkapom, vagy nem kapom meg? Még hozzám is odafordult, és azt kérdezte: mit gondolsz Maggie, megkapom vagy nem kapom meg? Én persze az egészből egy árva szót se értettem. Megszagoltam a cipőjét, aztán szépen odébbálltam. Igen ám, de vagy egy hét múlva a papa ragyogó arccal tért haza a minisztériumból. Egész nap egyenruhás urak adták egymás kezébe a kilincset: gratulálni jöttek. Ó, kegyelmes uram, engedje meg, hogy gratuláljak! Excellenciás uram, micsoda kegy! Köszönöm barátom, köszönöm! Ebédnél vidámabb volt, mint bármikor! Ki nem fogyott az anekdótákból. Ebéd után pedig odaszólított magához, fölemelt, magasra, egészen a melléig és így szólt hozzám Mit gondolsz, Maggie, mi ezt? Egy kék szalagot láttam keresztbe a mellén. Megszagoltam. Semmiféle illata nem volt. Titokban meg is nyaltam: egy kicsit sós volt”.
    Ejha, miket nem merészel ez a mi kis kutyuskánk: „…egy kicsit sós volt!” Csak aztán meg ne üsse a bokáját!
    De azért a papa egy kicsit becsvágyó. Ezt nem árt feljegyezni: „A papa egy kicsit becsvágyó!” Nézzük csak tovább a levetet! „Édes Jolikám. Most nem folytatom, már késő van, majd holnap este, ésatöbbi … ésatöbbi…”
    „Jó estét édes Jolikám! Újra itt vagyok veled. Ma az úrnőm, Sophie kisasszony…”
    Nem, nem! Hallgatok! … Hallgatok!

Hózzászólás írása

Be kell jelentkezned a hozzászólás írásához.